Nyomtatás
Kategória: Call of Cthulhu
Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

C2Feltették a kérdést: „Milyen a jó szerepjátékos kérdőív?” Jött volna élből a válasz: Az ahol NJK kérdez JKt. Vagy a JK elemzi az NJKk válaszait. De az is eszembe jut, hogy kinek jó kérdőív. Vagy éppen mire jó kérdőív? Mintát hiába mutatnák, jöjjön cikk. Vagy épp cikk sorozat. Hoszabb sorozatunknak ez az első cikke is egy monstrum lesz legalább 4-5 oldalon. Nézz kicsit balra az őrült kultistára. Beillene a hülye járások minisztériumába is, mert azért érdekes járás kell ahhoz, hogy a szögesdrót nem vagdossa össze a combját. De bízik benne, ha a szög kifelé áll és így megpróbálja a térdét valami kényesebb ponthoz illeszteni és nem túl finoman, hát majd neked jobban fáj. A kezében a kérdőív is egy játék, amivel adott téma felé tereli a gondolataidat, hátha belőled is őrült kultista lesz. Szerinted az ő manipulatív kérdőívét dícsérné egy társadalomtudós? De ha a csapat kérdőívek eredményére figyel a nyomozásnál, ezzel szűkíti a gyanúsítottak körét, akkor nem manipulatív, hanem jó kérdőív kell a kalandba. És ha sok ilyet látsz, akkor megszokod a kérdőíveket és megtanulsz majd jól kérdezni is. Megtanulod a technikai eszközöket.  És akkor majd szerepjátékról is jobban tudsz kérdezni. Haladjunk az általános magyarázattól a konkrétumok felé.

Mi szerepjátékosok többnyire nem tudósok vagyunk, pláne nem szociológusok. Remélem a cikk folytatását megírja szerzőtársam Sol aki tudós, szociológus és ő egy kicsit több szempontot tesz hozzá. Amikor ajánlott irodalmat ad, az még többet. De nem innen fogsz megtanulni kérdőívet készíteni. A kérdőív téma most részben a M.A.G.U.S. miatt pörög, de volt egy FRPGs kérdőív is. Rosszabbnál rosszabbak. Mi mégis a Call of Cthulhu kategóriába pakoljuk a cikkeket. Felmerült bennem a Shadowrun is, de elvetettem. Ott ugyanis mások az eszközök. És nem elsősorban azt akarjuk felvetni, hogy mit kérdezhetsz szerepjátékosoktól, hanem alapvetően két fontos témát is. Az egyik igazából az, hogy hogyan jelenhet meg a kérdőívek, a kapcsolódó kutatások kérdése a játékok világán belül? Hogy kezeld ezt mesélőként? A másik azt a helyzetet kezeli, ahol a kérdőív nem közvéleménykutatást céloz, hanem mesélői eszközzé lép elő a játék során. Például a csapaton belüli szereposztás meghatározásánál. 

A legelső alap kérdés az, hogy nem mindegy, hogy milyen célok megvalósulását várja el a kérdező a kérdőívtől. És az előző mondat mindjárt magyarázatra szorul. Ráadásul egy olyan magyarázatra, ami elolvasva egyértelmű, feleslegesen szájbarágós, nyilvánvaló dolgokat ismertető magyarázat, amikor olvasod. Amikor nem olvasod, akkor viszont a kérdőív elkészítésénél mindez a nyilvánvaló dolog többnyire nem jut az illetékesek eszébe. Mivel nem jut az eszükbe, ezért a kérdőív számos előnyéről le is mondtak, hiszen fel sem merült bennük, hogy az adott kérdőívvel, szavazással ne csak egyetlen célt érnének el. Képzeljünk el egy viszonylag megszokott ám primitív helyzetet, egyszerű szavazásból elindulva: Egy képen látunk 5 karaktert akár kicsit megrajzolva. A kép és a post felszólít minket, hogy szavazzunk, arról mivel játszunk szívesebben: Like, ha mindegyik egyformán jó, szívecske ha a papot szeressük, legyünk mérgesek ha a kemény harcias paplovagot, a szomorúság a szerzetest jelöli, csodálkozás "WoW" a hívőt, nevetés a hitet kinevető ateistát. 

Sokszor jön kérdés, de sok adatot ki is szednek belőle. Ez persze csak egy kérdés és nem egy kitöltött kérdőiv. De nem egy ilyen kérdésünk van, és az emberek sorban válaszolnak mindegyikre. Rendben a válaszok összekötéséhez szükséges adatot a Facebook nehezen adja, de pl. ha a törzsközönség egy appunkat használja akkor már náluk minden összeköthető. Mit nyer ezzel aki ilyen módon kérdez és mit veszít? Veszíteni nyilván azt veszti el, hogy a kérdések egy része el sem jut az egyes kitöltőkhöz. Hogy nem mindenki válaszait tudja összekötni. Másrészt viszont mivel a kitöltők interakcióba lépnek a posttal a Facebook ezt megjegyzi és az adott oldal postjait nagyobb arányban fogja mutatni. És az elemezhető válasz mellett sokszor ez is cél, vagy akár ez a fontosabb cél. A dolog könnyed, játékos, sok dologgal próbálhat bevonni. Like statisztikával, látogatások adataival, app használat adataival, a Facebooktól kapott adatokkal egy komoly social media guru rengeteg mindent el tud érni.

A válaszon és a kommenten kívül azt is méri milyen postokkal kerülsz interakcióba. Naponta 2 kérdéssel mondjuk 365 napon át már elég szép adatbázist lehet építeni. Ha egy nagy kiadónak van online szolgáltatása és a Facebookos regisztráció kapcsán hozzáfér az összes reakciód adatához akkor ez nyerő. És ami egyenesen szenzációs, a funkcionális analfabéták válaszait is méri! Csakhogy a karaktereddel szemben neked nem lesz ilyen appod. Te nem fogsz hozzátérni a graph APIn keresztül mindenre, így nem egyenlő feltételekkel indulsz. Bezzeg egyes politikai oldalakkal összefonódó gazdasági hatalom, aki leírta a te adataidat nem adja el, de összesített anonim statisztika már lehet. És ez a jobbik eset. Mindenenesetre kulcsszó kombinációk jelenléte és a reakciód (like, share, kommentben kulcsszavak, több FBs reakció) közötti összefüggést is mérnek. És van olyan cég aminek az adatkezlési szabályzata kevésbé barátságos. Éppen így biztosan le lehet mondanod a kérdezőbiztosokról, telefonos interjúztatásról. És nem valószínű, hogy a válaszokat szűrni akarnád egy törzsvásárlói adatbázisban szereplő költések szerint. Az in character kérdőív és a játékkal kapcsolatos out of character kérdőív teljesen más.

Jól sejtjük: Aki a fenti adatbázis birtokában indul neki egy kérdőívnek annak a konzultáció során nem az a célja, hogy megismerje a véleményünk. A véleményünket már rég tudta, a politikája célja a szavazat maximalizálás. A kérdőív célja máris két dolog. Az egyik nem más, minthogy interakcióra késztessen. A másik, hogy az itt meghozott várható döntést a sajátodnak érezd, ezzel pedig egy brandhez való lojalitást építsen fel. A célcsoport pedig azokból a feléjük hajló emberekből áll akikre lehet így hatni. Sok szerepjátékos kérdőív is ilyen reklám a világban. Amikor viszont kíváncsi is a kérdező valamire akkor máris nehezebb a kérdés. Vezessük fel egy a Jótól Félsz? c. történetemben szereplő párbeszéd egy részletével: 

– Úgy látszik Dezső és János innen is ismerik egymást. És Dezső ajánlotta Jánosnak a koncertet. A tervei alapján punknak nézte.

– Igaz...

– Ráadásul két ember közös preferenciái egy ilyen találkozásnál mások, mint amit az egyéni preferenciák alapján sejtenénk.

– Hogyhogy?

– Azt mondtad, te többnyire McDonaldsba jársz, a like ott is van. Én gyorsétteremben ritkán eszek, ha pedig menet közben bekapható szendvics kell, akkor az McDonalds vagy Subway. Beszélgetni vendéglőbe szoktam járni. A McDonaldst mindketten gyakrabban választjuk, mint a KFC-t és közös pont. Igaz?

– Igaz.

– De, szerintem a McDonaldsban nem lehet jót beszélgetni, nagy a tömeg, a forgalom, kényelmetlen. És a kaja is pocsék, ha nem csak azonnal bekapható szükségmegoldás kell. Te pedig sok vendéglőt, éttermet drágának tartottál volna. Nem olyat kerestünk, amit mindketten szeretünk, használunk valamilyen helyzetben. Hanem ami ellen egyikünknek sem volt ellenérzése egy adott helyzetben. A KFC-t azért vetetted fel, mert újratölthető az üdítő, olcsó és közel van. Akad konnektor, ha bármit tölteni kell, és persze ingyen WiFi is. És még azt is hozzá tehetted volna, hogy sok kajájuk finom is.

– Igen

– Legközelebb már magunktól ez fog eszünkbe jutni, és lehet, hogy a következő akciójuk a Facebook faladon köt ki egy like társaságában.

– Nyertél...

Vivian és a társnője nyomozgatnak, és bizony felmerült az a kérdés honnan ismeri egymásst két ember. Likeok, közös esemény látogatások, csupa olyan dolog amit a Facebook elárul. A fenti beszélgetés rámutat arra, hogy sok esetben nem elegendő az emberek elsődleges preferenciáit ismerni. Ha a leggyakrabban látogatott gyorsétteremre kérdeznél rá, az első közös válasza a két lánynak a McDonalds lenne. Mégsem oda szervezték a találkozót. Ha viszont ráékrdezel a szempontjaikra is, hogy milyen szempontok alapján választják az egyes helyszíneket, és milyen szempontok alapján választanak beszélgetős helyszínt, akkor a válaszaik elárulnák, hogy a KFCben fognak találkozni. Vagy szépen konkretizálnod kell a kérdést, hogy ilyen és ilyen helyzetben mit választanának?

Az, hogy valami számodra egyértelmű, mert te tudod mit akarsz kérdezni még nem jelenti azt, hogy a válaszadók tudják. Hogy te sejted milyen válaszokat szeretnél vagy nem szeretnél kapni nem jelenti azt, hogy a válaszadók is ezeket a válaszokat szeretnék adni. Meséld csak le párszor azt, hogy kérdőívekre adott válaszok segítenek kicsit profilozni és közelebb jutni egy megoldáshoz egy nyomozós kalandban! Ha látják a játékosok hogyan vezeti félre egy rossz kérdőívre adott válaszok sokasága a karakterüket, mindjárt nem fogják üres fikázásnak érezni, ha hasonló hibáka mutat valaki rá. Azonban a kérdőív is egy közös program. Akkor működik, ha a válaszadó is partner és kap valamit. És mint a fenti étterem választós beszélgetés kapcsán látjuk a mindkét félnek jó megoldást olykor nem is könnyű megtalálni.

Sol tudós, szociológus. Van aki felvetette a szakmai elemzésében „nem vette észre” az ellenőrző kérdéseket, pedig az milyen alap dolog. Azokat két esetben kell észrevenni. Ha vagy nagyon rosszak, vagy nagyon jók. Az "ügyes Magnus, Okos Magnus, Szép Magnus, megtalálta az A betűt a billentyűzeten" c. dícséretek nem része a szakmai elemzésnek. Ezt a remek munkát meg lehet hagyni a szerző környezetének. Ugyanis az A betűt megtalálni is alap dolog lenne. Pont, mint az ellenőrző kérdés, ezt dícsérni viszont durva személyeskedés kategória. Sol viszont nem pszichológus, nem marketinges. Ha egy kérdőív célja az, hogy megszokd, az adott témát, kérdőívet pénteken keresed, ehhez pozitív élményt társíts, visszajelezz, és a fejlesztés későbbi szakaszában ez a párbeszéd működjön, akkor a legrosszabb amit tehetsz, ha a válaszadó a kérdésedhez és a brandhez negatív élményt társít. Ha manipulálod. Ne adj isten átvered. Megegyeztek ő hiába vár. De éppen így hiba, ha nem látszik profinak a megoldás és ezt a véleményt erősíti meg. Ehhez rendszeresség kell. A minőséget érintő negatív visszacsatolás oda vezethet, hogy más híreidet sem fogja figyelni. A csalódás haragot szül. 

A közvéleménykutatónak is van egy fontos szempontja legközelebb is szóba állj vele, sőt lehetőleg legyen adatbázisa azokról akiket könnyen meg tud kérdezni. Ezért ő nem a téma iránt épít lojalitást, hanem önmaga iránt. A kérdőív kapcsán a legtöbb történet három résztvevős: A válaszadók, a közvéleménykutató és a megrendelő. Mindhárom oldal preferenciáinak meg kell felelni. Számos cég nem igazán vállalná el a nemzeti konzultációt. De nem egyszer látjuk, hogy egy kérdőív kitöltésre vonatkozó felhívás weboldalakon, Facebook csoportokban jelenik meg. Az utóbbi kapcsán cél lehet a csoportban való közbeszéd tematizálása. Viszont, ha valaki más ajánlja a kérdőívet weboldalán, Facebook oldalán vagy máshol akkor sajnos felmerül annak a kockázata, hogy a negatív véleményt a hirdetést közzétevőhöz is kapcsolhatod. Ebben az esetben megjelenik egy negyedik oldal akinek meg kellene felelni. 

A kérdőív tehát sokszor egy téma felé tereli a közösséget vagy az egyént. Egy kultista akár ilyen eszközökkel is akarja megnyitni a te elmédet is az általa követett tanok befogadására. Az ismétlődő kérdőívek, a rejtett vagy kevésbé rejtett manipuláció, a megerősítéssel és visszacsatolással kialakított feltételes reflex vagy függőség olyan dolog amit egy kultistából kinéznénk. Az információ begyűjtése kapcsán felmerül pár probléma. Nem mindegy, hogy csak az egyes válaszokra voksolók táborát mérjük, vagy kíváncsiak vagyok mondjuk átlagra, mediánra, szórásra és számos más olyan dologra amiből jóval részletesebb képet kaphatunk. A tipikus kire szavaznál, ha most lenne a választás kérdés esetében viszont nincs se medián se átlag. És a kapott válasz kutatónként sem egyforma, de pláne nem tükrözi az eljövendő választást. A fenti szempontok sokszor in character kérdőív készítésnél is megjelennek, de a szerepjátékkal kapcsolatos kérdőíveknél is fontosak. De most jöjjön egy olyan téma amit in és out már máshol kell kezelni. Ugye ott tartottunk az unalomig ismert kérdés nem tükrözik a közelgő választást. De miért?

Mert nem ma van a választás. Nem tudjuk, kik indulnak együtt. A „nekem ez a párt a szimpatikus, de ha összefog amazzal akkor inkább nem” preferenciák abban az időszakban ahol nem téma az összefogás nem jelennek meg. Mert nem ma van a választás. A reprezentatív mintán mért pártpreferencia nem jelent semmit. Nem igazán számol az egyéni jelöltek rendszerével, a független jelöltekkel és még sok más aprósággal sem. Mandátumbecsléshez kevés az adat. De tök jól kommunikálható, látunk belőle grafikont, az Index lehozza hírként az eredményt. Csak éppen az eredmény nem lesz releváns. És a kérdőív célja a játékban nem az, hogy NJKk tömegei olvasgassák az eredményt. 

Éppen így megkérdezed, akkor egyetlen szerepjátékos sem vérpistike. Főleg nem akkor, ha névvel kell vállalni. Egy közvéleménykutatás anonimitásában vagy bízunk, vagy nem. Sok kutatás persze eleve nem anonim. És a politikai közvéleménykutatás kapcsán is fontos az, hogy sokan nem árulják el a preferenciájukat. Ha nincs „nem tudom, nem válaszolok” opció akkor biztosan nem a valós preferenciáik szerint fognak szavazni.  A kormánypárti a hangos ellenzéki csoporttól fél, az ellenzéki pedig a hatalom bosszújától. A korábban említett ellenőrző kérdések ezért vannak. Csakhogy egy in character kérdőívnél ritkán kellenek ellenőrző kérdések. Mert senki sem akar ezzel plusz időt pazarolni. Az őszinteség pedig megegyezés vagy éppen próbadobás kérdése ilyenkor. De mi értelme ennek a kérdésnek? Milyen információt szűr le ebből valaki is? Kérem szépen önmagában pont annyit, mint a minden fórumon szidott M.A.G.U.S. kérdőívből.

Amikor úgy teszed fel a kérdést, hogy azok körében akik ebben a körben nem valamelyik jobboldali pártra szavaznak, azok körében vizsgálod a DK, a Jobbik és a Kormánypártok elutasítottságát, akkor máris választ kapsz arra a kérdésre, hogy érdemes-e a DKval összefogni. Az elutasítottság mértékét már tudod mérni mondjuk egy 10-es skálán, itt van átlag, medián, szórás, minden ami a statisztikusnak kell. Csakhogy ezt az adatot nem kapja meg az Index és ilyen adatból nem is nagyon akarna cikket írni. A hol, a milyen eszközzel jó kérdezni is fontos kérdés. Mint az is, hogy kit? Vagy miért?

Az, hogy akarok egy kérdőívet csinálni erről és erről a témáról... Hogy a válaszokat valamilyen módon akarod használni... Az ilyesmi nem elég. Se egy In Character sem egy Out of Character kérdőívnél. 


Megszoktuk, hogy a kérdőívek demográfiai kérdései arról kérdeznek, hogy hány évesek vagyunk, hol lakunk, családról, gyerekről sok más apróságról. Sokan tudják ezek alapján lehet szűrni a válaszokat. De meg merném jegyezni. Ez alapján lehet szűrni a kérdéseket is. Elnézést, hogy ismét a kurrens témára, a M.A.G.U.S.-os kérdőívre mutatok, de talán / sajnos ezzel mindenki találkozott: A témában többféle embert szólalhatna meg. Aki játszik M.A.G.U.S.-t, aki Yneven de más rendszerben játszik, aki korábban játszott M.A.G.U.S.-t és egy jobb rendszer mellett talán visszatérne, aki olvasó és rajongó de csak kipróbálná és aki egyéb szerepjátékos és eljut hozzá a kérdőív híre. Sőt azokhoz is akiknek elege van abból, hogy minden szerepjátékos csoportot ellep a M.A.G.U.S. körüli háború és nem akar M.A.G.U.S.-t látni, de jó rendszer, jó szolgáltatás megnyerné. A jó kérdőívet mind az 6 csoport ki tudná tölteni. A valósnál erre nem gondoltak. De el akarod különíteni egymástól az egyes csoportok válaszait. Mert a nagyobb csoport amit megkérdezel nem homogén és sokféle szempont szerint felosztható. Amikor mesélőként a játékos karakterekkel töltetsz ki kérdőívet és később egyes válaszaikat kalandban akarod használni, sokszor nem merül fel, hogy ráiratnád a karakterek nevét a lapra. De rákérdezhetsz a karakterek olyan jellemzőire amik az egyes karaktereket egyedileg azonosítják.

Tegyük fel a csapatodban van 2 női és 3 férfi karakter. Az első demográfiai kérdésed a karakter nemére fog vonatkozni. Lőn csoda, az 5 anonim kitöltött kérdőív kapcsán az a kérdőív aminél itt a válasz férfi már csak 3 karakterhez tartozhat. Ha rákérdezel a karakter végzettségére, a 3 pasiból kiesik legalább 1. A két lányt is így különíted el. A maradék 2 pasi között meg mondjuk akár bőrszín alapján teszel különbséget. Nálad ez az 5 példány megvan külön. Ők viszont egy nyomozás kapcsán kapnak még kb. 250 generált választ és azon kell gondolkodni melyik tartozik gyilkoshoz, melyik tartozik áldozathoz. És demográfiai kérdések segítenek először profil alapján szűrni. 

De amikor tudod, hogy a gyilkos „milyen politikai oldalhoz húz” akkor az ezt vizsgáló ellenőrző kérdéssel hirtelen nem mérnie kell valamit a karaktereknek, hanem ezt szűrésre tudják használni, mintha demográfiai kérdés lenne. Mondjuk amerikai környezetben el tudod mondani, hogy te egy olyan fehér, nem túl iskolázott férfit keresel, aki republikánus, és arra a kérdésre, hogy őt milyen diszkrimináció sújtja a nagy méretű ruhák, cpők magasabb árát, nehezebb beszerezhetőségét valószínűleg megjegyezte mert a nyomok alapján nem kis darab ember. Kopasz barátunk esetében az a véleménye egy samponról, ami csak annyit közöl, hogy nem használ sampont ismét demográfiai kérdés.

A törzshellyel, az egyes programok szervezésével, napi rutinnal kapcsolatos kérdések pedig arra adnak választ, hogy az elkövetőt hol találod meg a legnagyobb valószínűséggel. Mondjuk, hogy fotó, fantomkép alapján felismerd.

De az áldozatok életében is találhatsz közös pontot ám! Ha pedig azokat megtalálod, akkor ehhez is közel kell, hogy legyen az a bizonyo vadászterület ahol az emberünk dolgozik és így a kalandodban a kérdőív valóban jó eszköz lesz. A csapat először akkor fog mosolyogni amikor ők is kitöltik a kérdőívet, de az is megvan a kalandban az adatbázisban. Másodszor pedig akkor, amikor a saját válaszaik egy része 2-3 vagy akár 4-5 kalanddal később visszaköszön. Aztán esetleg egy fél év múlva. Akár kaland történetébe beleépítve egy-egy választ, akár amikor egy NJK rángatja elő a kérdőívüket, hogy „ha már sok kérdőív szerint sokat jár oda ahol ez történt” alapon keresi meg más nyomozó ugyanúgy megtalálva őt, mint annak idején ő talált meg valakit kérdőívek segítségével.

Ha a szerepjátékos kérdőív kapcsán in character kérdőívről beszélünk, amit mondjuk egy NJK rakott össze és a JK-k töltik ki, akkor máris felmerül egy fontos szempont. Hihető legyen amit prezentálsz. Vagy időnként pont az a fontos, hogy ne legyen hihető, hiszen Call of Cthulhuról beszélünk. Emlékszel mit írtam az előző oldalon?

Sol tudós, szociológus. Van aki felvetette a szakmai elemzésében „nem vette észre” az ellenőrző kérdéseket, pedig az milyen alap dolog. Azokat két esetben kell észrevenni. Ha vagy nagyon rosszak, vagy nagyon jók. Az "ügyes Magnus, Okos Magnus, Szép Magnus, megtalálta az A betűt a billentyűzeten" c. dícséretek nem része a szakmai elemzésnek. Ezt a remek munkát meg lehet hagyni a szerző környezetének. Ugyanis az A betűt megtalálni is alap dolog lenne. Pont, mint az ellenőrző kérdés, ezt dícsérni viszont durva személyeskedés kategória.

Call of Cthulhut mesélsz. Mai Magyarországon mondjuk, ahol léteznek a játék világában a fenti M.A.G.U.S.-os kérdőívek. Mondjuk a csapat olyan kultisták után nyomoz akik szerepjátékos, akár jelentős részben LARPos közegben nyomoz, előszőr csak eljátszatva velük dolgokat, majd a játék kedvéért tanult dolgokkal, megnyitott elmével visszaélve. És a szerepjátékos körben terjedő nyomozás során először előkerül a számos kérdőív. Karakterek töltögetik ki. Majd jön egy olyan, ahol nem azt kell észrevenni, hogy  milyen ügyes Magnus, mert már a B és a C betűt is megtalálja, hanem azt, hogy például olyan kérdést tett fel ami kapcsán átlagról, mediánról, szórásról lehet beszélni, ott a demográfia, elkülöníti a jelenlegi, a volt és a potenciális játékosokat pár ügyes kérdéssel, ami interaktív. Rögtön feltennéd a kérdést, na cserélte le ezt az embert, és arrafelé keresnél erre alkalmas szörnyeteget.

Ha horror történetet mesélek, bármi hasonló storyt írok, akkor mindig fontos az, hogy a játékosok észrevehessék, ha valami megváltozik, ha valami szokatlan. Ilyen lehet a kérdőívek készítőjének a viselkedése is, de a válaszaké is. Mondjuk fel lehet tenni a kérdést, hogy azok az emberek akik szok válasza az utóbbi időben gyanús irányba tolódik el és lehet némi kultista veszély a környéken milyen választ adtak az alap demográfiai kérdésekre. Hol élnek, milyen idősek, milyen neműek, mennyit keresnek, milyen iskolát végeztek... Könnyen meg lehet így találni azt, hogy melyik gyárban terjed valami veszélyes dolog. Azaz a máskor mért válaszok alapján szűrsz, és a máskor csak demográfiai adatként megjelenő adatként használt kérdések alapján mérsz, állítasz fel statisztikát és földrajzi profilt.

Pár képzettség próba, know és idea roll és társai és máris működik ez az irány is. 


Amiről szó lesz nem fog tetszeni. A kérdőív sok esetben olyan adatokra kérdezne rá amik alapján egy-egy szolgáltató azonosíthatna téged. Esetleg a social engineeringhez használható adatokat kér el. Sokszor persze valóban piackutatás, közvéleménykutatás, érdemi tudományos munka folyik. Más esetben viszont lehet akár visszaélésről, spearphishingről vagy más disznóságról is szó. A legjobb eset az, hogy nincs disznóság, a kérdőív kapcsán csak időt vesztesz el, és kapsz cserébe valamit. Vagy legalább egy ígéretet, némi illúziót. Van ahol a kérdőív nem csak időbe kerül, hanem idegeskedésbe is. Ilyenre is láttunk példát. És persze ottt vannak az igazi disznóságok.

Egy-egy kérdőív nem árul el rólad túl sok veszélyes adatot. De mondjuk 5? És, ha közben látják a Facebook profilodat is? A kérdőíveket sokszor nem csak a közösség véleményének megkérdezésére használják. A fenti helyzet azért érdekes, mert ugyanilyen kérdőív egy „sztandardizált” képet festhet egyes karakterek hátteréről. Vagy legalábbis arról, hogyy mit is gondolnak a karakterükről a játékosok. Ha nekem most kérdőívet kellene példaként mutatni és utána elmagyarázni mi és miért van úgy ahogy, akkor bizony egy olyan kérdőívvel kezdeném, ami sok szempontból rossz. Nem csak rossz, hanem egyenesen pocsék is és máris rögtön felmerülne az, hogy miért? Mert szándékosan korlátoznám az adható válaszokat, szándékosan manipulálnák. A kérdőív válaszai ugyanis a karakteralkotás szabályainak megfelelően osztanának el pontokat, és kijönne valami kalandba illő karakter. Ehhez viszont a kalandba nagyon nem illő válaszokat ki kellene zárni.

És ez már akkor is döntő fontosságú lenne, amikor kiválasztom a megfelelő platformot. A program tudjon számolni is, alap elvárás. Legyenek írásvédett mezők. Legyen még...

Képzelj el egy sorozat kérdőívet. Látszólag a közlekedési szokásokról szól. Első pár adag kérdés a jelenlegi közlekedési szokásaidról szól. Sok szolgáltatóról kérdez, majd jön egy érdekes kis váltás. Ezt megpróbálja összehasonlítani a gyerekkori közlekedési adatokkal. Tegyük fel budapestieknél. Egy kerület még nem túl sok információ. Az viszont, hogy milyen járművel közeletítettél meg akkor egy metrómegállót, milyennel most, már egy fontos információ. A körülbelül hány megállót utaztál, mennyi időt utaztál, volt-e, mekkora részét jártad be a vonalnak, még mindig a közlekedéssel kapcsolatos információkat vizsgálja. Mint az is amikor nem a metróhoz, hanem az iskolába való eljutást méri. Viszont az első elég jó pontossággal megmondja, hogy hol laktál, az utóbbi segít megmondani merre keressék az iskolát. Tudnak esetleg évszámot is a demográfiai adatokból.

Mennyi idő megtudni azt Facebookon keresve és az iskolában egykor dolgozóknál, más diákoknál kicsit kérdezősködve, hogy „hogy is hívták X évben az elsősök osztályfőnökét?” Akár több első osztályét is. Ez könnyen elvezet két titkos kérdés megválaszolásához. Ha később akár más felületen kérdeznek meg, akkor jöhet a kérdés a bankolási szokásokról és sok másról. Természetesen mindegyik esetben tudják az IPdet, a géped azonosításához szükséges számos adatot is ismernek. És a környéken keresnek olyan WiFit amire könnyen fel tudnak lépni, így nem is ismeretlen helyről megy a probálkozás. A browser user agentje és sok más azonosítója ismerős lehet, hiszen ez másolható. 

A kérdőív kérdései között lévő összefüggések, vagy esetleg több összekötött kérdőív közötti összefüggések egyaránt alkalmasak lehetnek arra, hogy olyan információt húzzanak ki belőled amit nem akarsz kiadni. Sőt kis szerencsével olyat is el tudsz mondani egy kérdőívet kitöltve amit amúgy már csak azért sem mondanál el, mert magad sem tudod biztosra a választ. A gond pedig a kérdőív hossza. És sok ember nem szívesen látja, ha belemásznak a magánéletébe, kielemznik. A kérdőívekkel szemben pedig ezért is elutasító. Persze ez csak egy adott mértékig igaz. Van ugyanis egy másik mechanizmus.

A legegyszerűbb helyzet az amikor a kérdőív kitöltésének a jutalma nem éppen kézzel fogható, nem is ígéret, nem is valami eredmény, hanem a tudat: Te nem vagy elrontója semmi jónak, sőt még segítettél is vele, rászántad az 5 percet. És a jó édes anyját annak aki szerint ez az egész rossz és nem ért annyit se. Hiszen ő elrontotta azt a jó érzést, amit a legpocsékabb kérdőív kitöltése is adott neked. A következő helyzet az, amikor a kérdőívért cserében ígéretet vagy illúziót kapsz: Ettől lesz jobb valami ami téged is érdekel. A D&D 5. kiadás kapcsán is minden playtest csomaghoz volt kérdőív, és ki is töltöttük, sőt a fórumon is adtunk visszajelzést. De sokan nem játszunk a kész játékkal. Ugyanis az itt leírt alapon elért lelkesedést nagyon könnyen felváltja a csalódás: Elegendő az, ha olyat mondanak véglegesnek, ami nagyon nem tetszik, és ami kapcsán a legfontosabb érvekre, szempontokra rá se kérdeztek.

Persze volt aki kioktatott, hogy amire panaszkodtam a végleges PHBben már nem úgy van. Csak nem sikerült megértenie azt az egyszerű helyzetet, hogy ez miért nem érdekel. Pedig nagyon egyszerű: Mert a kiegészítők kapcsán nem lesz teszt verzió, ott nem söpri el a véglegesnek mondott megoldást. Szeretném azt hinni, hogy a kérdőívnek, a tesztelésnek volt értelme. De baromi könnyű úgy csalódni, ha nem tűnik fel a kérdezőnek egy valami: Nem csak a Charm Person volt ikonikus a D&D-ben, hanem sok fajnak sokféle adottsága és az adottságot indokló korlátja is. Amikor ezek szépen lassan eltűnnek, és a szöveg csak annyi, hogy "hát sok világról van szó, nem lehet benne a korlát", akkor okom van a csalódásra. Mert kérem szépen aki azt mondja minden világ, minden városában ugyanannyi a hosszúkard ára, a képességek is univerzálisak, mindenhol ugyanazokat a varázslatokat fedezték fel, csak éppen azok az ikonikus dolgok hiányoznak belőle amik nekem fontosak.

És itt meg kell jegyeznem, hogy a D&D kérdőív példája csak egy egyszerű példa volt. De egy helyi kávézó esetében is természetes, hogy a kérdőív fő ígérete az, hogy a termék nekünk lesz jobb, mi is jól járunk. Persze ott is van aki vegán kávézót akar, erős feminista politikával, van aki Hooterst, szóval lesz aki csalódik. De az is biztos, hogy a helyben kitett kérdőív is alkalmas lehet profilozáshoz. A D&Ds kérdőívvel szemben viszont ez sokszor papír alapú lehet, úgy elkérni pár percet teljesen más, mint a helyi facebook csoportokban belinkelt online kérdőív esetében. Offline kérdőívnél nem véletlen, hogy sokszor adott a kérdezőbiztos. 

A legtöbben azt mondják nem lehet mindent megkérdezni. Igazuk van. Nem lehet, nem szabad és pláne nem kell mindent megkérdezni. Az emberek 5 percet rászánnak jófejségből. De egy negyedóra mögé már többnyire kell az ígéret, fél óra vagy óra mögé már komoly jutalom kell. De már egy közepesen amatőr ember is azt mondja: A kérdőívben egy-egy kérdés könnyen szabályozhatja, hogy utána később, milyen kérdések jelenjenek meg, mire kell választ adnunk. Ha nem arról kérdeznek meg elsőre, hogy melyik varázslat az ikonikus, és be kell jelölnom a charm persont, hanem megkérdezik milyen tulajdonságai voltak az (A)D&Dnek ami miatt játszottam vele, felkínálnak világot, storylinet, varázslatokat, különleges fajokat, stb. akkor utána jó eséllyel nem kérdezik meg tőlem, hogy a charm person mennyire volt ikonikus. De megtudják, hogy amikor egy faji korlátozást 10-15 kaland volt kikerülni, mert a törpénk szent fogaldamat tett, hogy ő varázsló lesz, ha a barátját meggyógyítja a mágia istene, vagy ikonikus volt az amikor az elf lány, hála a vad eredei elfek örökségének, többet tudott felemelni, mint a hős lovag megmozdítani, de mégsem látszott rajta az erő. És mennyit, de mennyit nevettünk, amikor valaki segíteni akart neki. Pedig a fegyverei nem használták ki az erejét. Viszont művészi fegyvereket készített. 

A „sokféle válasz van, sokat kellett gépelni” alapon feltett kevés kérdés pedig vérciki. Ugye tudjuk, hogy hol követték el ezt a hibát? Elágazások kellenek egy jó kérdőívbe, és viszonylag sok kérdés. Elegendő ahhoz, hogy össze tudjunk kötni olyan válaszokat is amik önmagukban keveset mondanak, de együtt már beszédesek. Az ilyen elágazásokat az offline kérdőíveknél sokszor a kérdezőbiztos kezelte. Akinek persze a legfontosabb jellemzője volt, hogy nem befolyásolta megkérdezettet. Legalábbis elméletileg. Ám sok esetben, ha az ember feltételezi, hogy a kérdezőbiztos nagyon más véleménnyel van a dolgokról, mint ő, akkor így is felmerül, hogy meg akar felelni a kérdezőbiztos elvárásainak. És ezzel elértünk a téma következő szeletéhez.


Amikor felvetettem, hogy Sol írja meg a következő cikket, nem elsősorban a szakmai tudásáról volt szó. Nem tutorialt akarunk írni, csak felhívni pár dologra a figyelmet. Körbejárni egy témát szerepjátékos szemmel. De az igazság az, hogy a kérdőívek kapcsán a legérdekesebb storyk így is olyan szintű tudást igényelnek amivel az oldal csapatából csak ő rendelkezik. Készül egy cikkünk, talán cikk sorozatunk a rendszerváltás koráról Call of Cthulhu játékosoknak. De éppen így igaz, hogy a mai fiatal játékosoknak az évezredünk első évtizedéből is kieshetett sok politikai vagy tudományos téma. Ez alatt fejlődött az informatika is, hiszen az 1980as évek végén nem nagyon volt átlag embernél internet, így kérdőív softwarek sem. De nem csak az eszközök fejlődtek, hanem a kérdőív készítők új és még újabb problémákra találtak megoldást.

Ha egy választás kapcsán minden közvéleménykutató mandátumbecslése totális tévedésben volt, akkor annak okai voltak, fejlődött a módszertan. Meg kellett valahogy tudni az eltitkolt válaszokat is, és azokat a válaszokat is amikkel nem volt tisztában a válaszadó sem. A közvéleménykutatóknál, akik döntően egytől egyig profik ültek, durván tévedtek és volt mit korrigálni. Sok helyen a mandátumbecslés teljes módszertanát lecserélték. Eljött az a pont, ahol ki kellett mondani: A világ megváltozott. Az a kérdőív, az a kutatási módszertan ami tegnap még remekül működött nem csak itt, de a világ számos más pontján is csődött mondott. Az internet, az eszközök lecserélődése, a társadalmi változások sorban megjelentek. Sőt érdekes kitérő a kérdőívek és a Facebookos szavazás közötti területre a televíziós szavazások területe is.

A TV2 - RTL Klub verseny egyik meghatározó mozzanata volt, amikor mindkét adó elgondolkodott a Big Brother megvásárlásán. Az RTL Klub viszont úgy döntött: Ő inkább a luxusra helyezi a hangsúlyt, lesznek külső helyszíni forgatások, és persze az egész sorozat üzleti hátterét is máshogy képzelte el. Nem baj, ha a TV2 nyeri a csatát megvéve az eredetit és nagyobb nézettséget érve el, ha az RTL Klub megnyeri a háborút. A cél az volt, hogy több legyen a direkt bevétel, ez pedig azt jelentse, később több pénzből lehessen műsort vásárolni és készíteni. És még a jogdíjat is megússzák. Hogy, hogy nem, de a Való Világ a nézettségi versenyben is megverte a TV2-t. Ehhez jelentős részben a formátum fejlesztése mögé tett piackutatás kellett. De az embereket rá kellett venni nem csak az online adás követésére, de a szavazásra is. 

Kellettek olyanok akikre kb. korlátlanul szavaznak, például állami hivatalok alközpontjait automatikus szavazásra beállítva, munkahelyüket megkárosítva is akár, és mégis elég megosztó személyiségek ahhoz, hogy a képernyő elé szegezzék a nézőt, akár azért, mert szereti akár azért mert gyűlöli őket és jól értesült akar lenni a show körüli kérdésekben. A castingot komoly piackutatás előzte meg. Ahol nem volt szabad, hogy a versenytárs felismerje a stratégiai célokat, és olyan válaszadókból kellett kiszedni a választ akik a külvilág felé azt mondják ők nem néznek ilyesmit, de azért esténként leülnek. És ezeknek az embereknek a fel nem ismert és titkolt preferenciáit felismerve lehetett elérni azt, hogy tudják milyen emberek, milyen helyzetek kellenek a showba, hogyan lehet megverni a TV2-t. A többi már történelem. 

Ezen a ponton lett nagyon látványos az a vélemény, hogy a TV2 a legjobb formátumot is képes elbaszni, az RTL Klub kevésbé jó tartalommal is megveri őket. Ezt számos tapasztalat erősítette meg, és mire megkapta a kormányszócső titulust, már nem sok esélye volt a TV2nek talpra állni. A szavazás viszont azzal, hogy pénzbe került, nem annyira a népszerűséget mérte, hanem a fizetőképes kereslet nagyságát. Nem emberenként számolva, hanem forintonként. De a szavazás kapcsán kellett azt is látni milyen típusú emberek, milyen típusú helyzetek növelik meg a bevételt egy-egy ilyen kiszavazás során és a szavazás eredményei és attól független mérések, vizsgálatok befolyásolták azt mi történik a vágószobában, milyen feladatokat kapnak a résztvevők. És persze a szerkesztők által odasúgott tanácsokat is. 

Ma arról szól minden, hogy akár neked, akár nekem is lehet kérdőívem. Van hozzá ingyenes díjcsomag. Csak az így készült felmérés többnyire nem lesz jó. Sokszor halljuk: „a felmérés nem reprezentatív” és látjuk, hogy egy kérdőív a legfontosabb célközönségéhez nem jut el. Magyarul tudunk, kérdezni mindenki tud. Mi baj lehetne? Csakhogy a fenti esetek jelentős része rámutat, hogy van olyan amikor a profi is mellélő. Márpedig az ilyen alapon kérdőívet csináló szerepjátékosok jelentős része nem is profi. És látjuk a látványos sikereket.

Ezekben az a közös pont, hogy a kutatás során végig odafigyeltek a közhangulatra, nem csak egy általában jó kérdőívet dobtak össze, hanem figyeltek arra a kérdőív milyen helyzetben és kiket fog kérdezni. És jelenleg mást érdemes kérdezni attól aki a Call of Cthulhu magyar nyelvű változatával játszik, mást attól aki a d20 alapú változatot nyúzza, és attól akinél a legújabb angol nyelvű kiadás alapkönyve az alap. Sőt mást kérdezünk akkor is, ha olyan szerepjátékosokat veszünk célkeresztbe akik még nem játszanak Call of Cthulhut. Vagy Lovecraft műveinek olyan rajongóit akik még nem játszanak szerepjátékot. 

Számos esetben a közvéleménykutatások mellé lőnek. Trump győzelmét se nagyon jósolták meg. Pedig volt egy csomó olyan kérdőívvel mérhető paraméter ami ezt hamar megmutatta. Egy olyan társadalmi jelenség amit jó ismerünk, mert aminek részei vagyunk. SJW-k miatt cenzúrázzak a Pillars of Eternity-t? SJW-k miatt kerül kétes szakember a Mass Effect alkotócsapatába? SJW-k miatt nem lép fel sok helyen egy kedvenc humorista? Ezek a problémák az Interneten megjelennek, és kellően gyorsan terjednek. Ez pedig a politikai korrektséggel és SJW-kkel mereven szembe helyezkedő Trump győzelmi esélyeit növelte. Az ezzel elérhető szavazó tábor stabil volt, a versenytársai ledarálták egymást. A botrányt kiváltó szavairól lehetett vitatkozni hogy kell őket érteni, de mégis egyértelmű üzenet volt minden megszólalása a PC-t ellenző csoportok felé. 

Nem azt mérni ami fontos, ami döntő lehet az egyik legnagyobb hiba. Viszont számos egyetem, egyéb szellemi műhely sosem volt ideológiailag semleges. Ahol a PC alapértéknek tűnik az SJW hozzáállás természetesnek ott erre nem fognak mérni, a saját meggyőződésük miatt. Az igazság igazi ellensége pedig sokkal kevésbé a hazugság, sokkal inkább az a meggyőződés ami a tények fényre derülését akadályozza. Ugyanis a hazugságokat meg lehet cáfolni. A meggyőzédés jóval nehezebben korrigálható, kiváltképp akkor, ha a kérdező maga viszi bele a kutatásba. 


Léteznek remek könyvek a témában. Sol bizonyára ajánlja őket. Amikor elolvasod sokat fogsz nevetni mégis megtanulsz közben kérdőívet készíteni, majd a másik könyvet elolvasva nevetés közben értékelni is. De két könyvet nem tudunk cikkekkel kiváltani. És néhány cikk a könyveket sem pótolja, hátmég az egyetemi képzést. Számos neves egyetemnek vannak ingyen online kurzusai. És lesz aki a kérdőíveket szociológia kapcsán oktatja, lesz aki piackutatás és marketing szempontjából. A tudósnak sokszor a pontos mérés lesz a legfontosabb, a marketingesnek pedig az, hogy a kérdőív hogyan segít brand iránti lojalitást építeni, mi az üzenete, hogyan aktivizálja a közösséget. Nem egyforma szempontok ezek. Minden szempontnak megfelelő kérdőív kevés van. 

Jó kérdőív viszont rengeteg. Sok kitöltéséirt jutalmat is kapsz, és látod azokat a trükköket amikről beszéltem. Látod, hogy sok mindent úgy kell értékelned, hogy létezzen átlag, medián, sok kérdést össze tudnak kapcsolni, tudnak szűrni, összefüggéseket kutatni, megannyi eszközük van. Ha telepítesz pár kérdőív programot, hát sok helyen van súgó, dokumentáció és jópár kérdőív szolgáltatásnál vannak példák, jó magyarázattal. A többség viszont szerepjátékos kérdőívet kért. Elefedve, hogy a témában kapásból van legalább 6 teljesen eltérő típusú kérdőív:

Egyetlen példa sem fedi le az összes kategóriát. 

Egy-egy könyv nem fedi le az egyetemek vonatkozó tananyagát, viszont arra, amire szerepjátékosként szükséged van elég. Még akkor is, ha teljesen mást mond el egy könyv ami marketingesnek íródott, ami a kérdőív és a spearphising kapcsolatát elemzi biztonsági szempontból, és amit egy szociológus ajánlana. Mindegyik elég ahhoz, amire szükséged van. Nem lesz naprakész sok könyv. De a tudást átadja. Ha tényleg használható tudást akarsz akkor legalább egy könyvnyit el kellene olvasni. Ha azt megszerzed, akkor a példákra amiket adunk nincs szükséged. Ha pedig nem olvasod el a könyvet, nem tudsz mit kezdeni a példákkal.

De az igazság szerint sokszor nem kérdőíves tudás kell. Egyetlen példát kiemelve a M.A.G.U.S.-os kérdőívekből szeretném bemutatni, hogy a problémák jelentős része miért nem orvosolható olyan egyszerűen, hogy látsz tőlünk pár példát magyarázattal. Azért pont innen veszem a példát, mert az adott kérdés problémája elég látványos. Nagyon nehéz lenne olyan széles körben ismert kérdőívet találni amiben van ennyire rossz kérdés. Ráadásul akik az aktualitás miatt kérték a cikket el is várnák az ilyen példát. A kérdés meglepően egyszerű: „Mi a fontosabb szerinted?” Sok más kérdéssel szemben ehhez nem fűztek magyarázatot. Két választási lehetőség, amik között nagyjából egyenlően oszlottak meg a szavazatok. „A kiegyensúlyozott szabályrendszer” és „A kasztok megkapják a színességükhez szükséges aránytalanul több képzettséget (fejvadász, bárd)” között választhatunk. 

Miért rossz a kérdés

Az első amit eszembe jut egyszerű: Mert nem mondja meg, milyen szempontból legyen fontosabb az adott válasz. Azaz nem egyértelmű a kérdés.

  • Gondolhatom úgy, hogy a sok színes kaszt könnyen gyártható kiegészítőhöz vezet, üzleti szempontból fontos. 
  • Gondolhatom úgy, hogy a kiegyensúlyozott rendszer marketing szempontból fontos. 
  • Van ami nem igazán fontos, de a játék élvezhetősége szempontjából hasznos.
  • Van ami szerintem megkönnyíti a kezdő mesélő munkáját és ezért fontos. 
  • Van ami nekem fontos, és van ami oldalak tapasztalt gazdájaként szerintem a közösségnek fontos.

Ha pedig nem egyértelmű a kérdés, akkor ezen a ponton a kapott válasz sem lesz egyértelmű.

Másfelől viszont van egy mélyebb baj is. Mert a kasztok sokszínűsége és a kiegyensúlyozott rendszer (sőt a játékegyensúly is) megvalósítható egyszerre. Akkor most két lehetőség megvalósítása között választunk, vagy a között, hogy melyiket hangsúlyozzák? De semmit sem beszél arról a kérdés, hogy a két opció között „arany középút” van, vagy „két szék között a földre ülés” esete. 

Miért rossz a kérdés típus

Kezdjük a nyilvánvalóval. Ha a cikknek csak ezt az oldalát linkeltem be számodra, és nem olvastam az elejét, akkor is fel fog tűnni, hogy lesz olyan akinek az egyik válasz "kicsit fontosabb", és lesz olyan akinek a másik "sokkal fontosabb". Ha viszont a fontosság mértékéről egyáltalán nem kapsz információt, de a fontosság oka is kimarad, s az is, hogy a fontosabb szempontnak milyen mértékben kellene érvényesülnie, akkor nem sok esély van ezen az alapon konszenzust teremteni. Míg a két válasz népszersége között jelenleg 612 szavazat mellett 2  szavazat a különbség, nagyjából 0,32% addig a választott kérdéstípus torzítása akár 20%-kal is eltolhatja a kapott választ a kitöltők pillanatnyi szándékától.

De a kérdéstípus problémája nem ér itt véget. Bár mintha korábban láttam volna a kérdőívben egy teljesen rossz kérdést az előnyök kompenzálásáról vagy fokozásáról, a kérdőívet időközben biztosan szerkesztették és most ez hiányzik. Ugyanakkor az ilyen ellenőrző kérdés mellett sem volt alkalmas arra, hogy a választ finomítsuk. Ugyanis a kasztok színessége egy dolog, de sok más dolog is van amiről le kell mondani az egyensúly érdekében. És szeretném megjegyezni, hogy a korai nyilatkozatok arra utalnak, hogy nem lesz kasztrendszer.

De éppen így nem derül ki mennyi mindenről vagyunk hajlandó lemondani egy kicsit jobb egyensúlyért akkor, ha közben tudjuk: Biztosan nem lesz az igazi az az egyensúly. 

Miért rossz az első válasz

Kiegyensúlyozott szabályrendszer? Csak azt mondja meg valaki, hogy ennek kapcsán a játékegyensúlyra gondol a szerző? A kockázat és a jutalom közötti egyensúlyra ami idővel a csapaton belül is egyensúlyt teremthet? Vagy arra, hogy a szabályrendszer deklarált célja az, hogy többféle játékstílust is kiszolgáljon és ezek által meghatározott igények között van egyensúly? Van aki a saját elképzelését magától értetődőnek érti. Más rámutat, hogy ez olyan kontextustól is függ amit nem ismerünk. Hogy más ember másik jelentést érezne magától értetődőnek.

A játékegyensúly, mint értelmezés, ráadásul eleve problémás. A Call of Cthulhu jóval előbb jelent meg a M.A.G.U.S.-nál, és ismerjük a kérdést: Mi ér többet 1% library use, vagy 1% valami harci skillre? A rendszer nem tudja ezt megmondani, mert nem tudja melyikre mennyit fogunk dobni. Játékegyensúlyt rendszer szinten megteremteni kilátástalan vállalkozás. Tekintsem egyértelműnek azt, hogy a kérdező ezt még nem vette észre, és biztos a játékegyensúlyra gondol? A kiegyensúlyozott rendszer kapcsán viszont pont az jut eszembe, hogy a Call of Cthulhu sokféle kalandra, sokféle helyzetre próbál egyformán támogatást nyújtani. Azzal együtt kiegyensúlyozott a rendszer, hogy már a dobások és sok más dolog miatt sem törekszik a rendszer által megteremtett / kikényszerített játékegyensúlyra. 

Miért rossz a második válasz

Könnyű azt mondani, hogy ilyen válasz van akihez igazán közel áll, szóval ez akár lehetne jó  válasz is. Sőt lehentne a két válasz közül a jobb válasz is. Csakhogy a válasz egyik alapvető problémája, hogy nem vesz tudomást arról, hogy a kasztok különlegességét nem csak képzettségek adják. A kérdés során nincs definiálva az, hogy mit is értünk kaszt alatt. Pedig sok féle rendszer sok féle kaszt koncepcióval számol. Lehet erre azt mondani, hogy mivel a tervezett rendszer nem számol kasztokkal ez a definíció felesleges, de ez nem menti a kérdést. 

A kaszt kapcsán, bár felkínálhatok más definíciót is, jelen kérdés szempontjából a legjobb megközelítés az, hogy a kaszt olyan tudás csomagot jelent, amit a játék normális időtartamát figyelembe véve a karakternek nem lenne ideje utólag elsajátítani. Ugye ez sok éves tanulási időt feltételezne javarészt zavartalan módon. Azok a képességek amiket egy kaszt részeként megkapsz, de nem tudsz önállóan képzettségként megtanulni (túl sok kell hozzájuk) különleges képességek. A kasztok sokszínűsége ilyen esetben a „jack of all trades, master of none” koncepcióról, az ütőképes különleges képességek hiányában kapott sokszínű és változatos képzettség csomagról szól. 

A rang, az egyházban betöltött szerepkör és megannyi más is befolyásolja a játékegyensúlyt, pedig ezeket az értékeket a rendszer nem számszerűsíti. Az egyensúly kérdését képzettségekre szűkíteni, és a sokszor sokkal erősebb, de nem számszerűsítetett előnyöket, például a nemesi rangot, egyházon belül betöltött pozíciót, stb. eleve nem számolni hiba volna. Tegyük fel inkább úgy a kérdést, hogy a legtöbb ilyen karakter mögött nincs ott megfelelő minőségű oktatás, jár-e nekik csak azért a sok képzettsség, mert másban gyengébbek? A sok féle játékstílust támogató kiegyensúlyozott rendszer (nem játékegyensúlyról beszélünk) a csapaton belüli hatalmi különbségekre építhet. 

Hiányzó válaszlehetőségek

Jól sejtjük: Van akinek nem a „kasztok sokszínűsége”, de nem is valamilyen kiegyensúlyozottság fontos, hanem mondjuk a világhű megjelenítése egyes karaktereknek. Jééé, ez az irány itt teljesen kimaradt a választási lehetőségek közül. Amennyire a többé féle egyensúly típusra, a játékegyensúly, a story egyensúly, a „risk vs reward” egyensúly, a „kiszolgált igények” egyensúlya éppen úgy megjelenik mint az a különös „rang egyensúly” ahol azok a karakterek játszanak együtt, akik a világ normális működése mellett is „egy csapatban lenne a helyük”.

Nem tudunk választani sok mindent ami eszünkbe jut. A „kb. egyformán fontosak” jellegű semleges választ sem. 

És szemét leszek: Aki sok kalandot túlél, nem is őrül meg, sőt még fejlődik egy kicsit (checket dob) az tápos. A jól kijátszott, de sokszor óvatos karakter mellett a sokadszorra hozott új karakter már nem ennyire. Rendben. a kockadobással szerencsés lehet, vagy éppen balszerencsés. De nagy átlagban a differenciált jutalmazás lehetősége egy hosszabb távú játék kapcsán fontosabb, mint a rendszer által kikényszerített egyensúly. A nagyon egyensúlyra törekvő, kiegyensúlyozott konfliktusokra építő d20 system pedig nem lett annyira népszerű sem a Call of Cthulhu, sem a M.A.G.U.S. rajongói körében.

A fenti hibák mindegyike borzasztóan nyivánvaló. Letennék egy javított kérdőívet. Nem feltétlenül profi munkát. Csak a fentebb leírt hibákat kerülném el. Persze az sem minden hiba, csak a legnyilvánvalóbbak. Megkapnád a javított kérdőívet. Lenne hozzá magyarázat. Negyed annyi, mint ebben a storyzgatós cikkben van. De nem segítene a többi hiba elkerülésében. Jó kérdőív van elég. De ha valakinek annyi esze nincs, hogy az első kritika utána a következő kérdőívet megjelenés előtt átnézesse... Hogy minden kész legyen előre, szükséges számú körben ellenőrizve, mert ugye egy kiadónál vannak szerkesztők, és meg lehet másokat is kérni tesztelni a munkát, akkor kérdéses, hogy ennél jóval több mérlegelést igénylő tanácsokból mennyit tudna fejben tartani.

Sok olyan játék van ahol a „reális” szó nem azt jelenti, hogy irreális sakk feelingre alakított harcrendszerben erre hivatkozva sírunk plusz sebzésért, és egyensúlyra hivatkozva követeljük a másiknak a nerfet. A „reális” szó kapcsán az jut eszembe, hogy a jelenlben, vagy közelmúltban játszódó Call of Cthulhu kaland során nem mesélek a CSI csodafegyvereinél sokkal vadabb dolgokat ott, ahol nincs mögötte semmi természetfeletti. De az is, hogy akár az 1920-as években, akár a 1990-es évek elején (és mondjuk utóbbi esetben Magyarországon) játszódó kalandba nem mesélek bele kamerás okostelefont. Sok esetben lehet kérdezni. És kell is. Mert ezekben a játékokban van mélysége a világnak és van amikor szociológus ad tanácsot, kérdőív ügyben akár, van amikor informatikus mondja el, hogyan mesélhetsz le egy hackelést, és van amikor operatőr mondja el, hogyan meséld le a valóságshow forgatást. 

Lenne miről beszélni. Az pedig, hogy valaki ügyes-e mert megtalálta a kérdőíve írásakor az A betűt, vagy hivatásos fejlesztőtől ciki az ilyen igénytelenségű munka, a M.A.G.U.S. csoportokban természetes. Sajnos a M.A.G.U.S. jövője erről szól. De a többi szerepjátékos csoportot nem feltétlenül érdekli. Oké: A kérdőív téma nekik is hasznos, és most lett aktuális, jól pörög. De nem arra kíváncsiak, hogy „jaj ne bántsuk már, hisz megtalálta az A betűt, milyen ügyes”. A sokadik amatőr húzásnak sincs hírértéke. A kapcsolódó hír mellé oda lehet tenni. 

És sokkal izgalmasabb az, az aktualitás ellenére is, hogy hogyan kezeljük a kérdőíveket, mondjuk egy Call of Cthulhu kalandban, mint az, hogy egy vezető fejlesztő eljutott-e az alapok alapjáig. Több, mint két évtized telt el a rendszerválltás óta. Azóta a kérdőívek, közvéleménykutatások velünk élnek. De nem csak velünk, hanem a Call of Cthulhu, Laundry vagy éppen WoD vagy CoD karaktereink jelentős részével, ha ők is ebben a környezetben élnek. Megannyi érdekes storyt érdekes témát szolgáltat a kérdőív. Sokadszor mondom el: Az, hogy ki akarja megvédeni a kedvenc rendszerébe belenyúló fejlesztőt, mert az megtalálja az "A" betűt továbbra sem az.

Cikkünk folytatásában Sol érdekes eseteket, érdekes példákat is meg tud írni a tanulságokkal együtt. Majd a végén jöhet egy példa arra is, hogyan épül bele egy kérdőív egy kaland sorozatba. 

Találatok: 42296

Comments on Cthulhu és a kérdőívek I — Alapozó

Be the first to comment
Please login to comment


You don`t have permission to comment here!

This website uses cookies to manage authentication, navigation, and other functions. By using our website, you agree that we can place these types of cookies on your device.