Home

Ezek a fiatalok... Csak az MMO, az FRPG, semmi asztali szerepjáték. Úgy döntöttem megkérdeztem pár embert arról, hogy miért nem. A beszélgetések egy részéhez pedig az érintett MMORPGn belül kellett beszélgetnem, több féle nemzetiségű emberrel. Őszintén szólva volt pár váratlan nehézség. Az első játékos szívesebben mesélt volna arról, ékes mando'a nyelven, hogy az ő karaktere milyen játékokat játszik a kasziónókban és miért, mint a saját szerepjátékkal kapcsolatos szokásairól. Ezzel két gond van. A játékosnak össze kell dobnunk game card-ra, mert nincs 18 éves, szülei nem fizetik be, de a karaktere 30 év feletti. A másik, hogy a játékos időnként nyelvtan náci, no nem az angol anyanyelve kapcsán, de ugye sok játékos töri a mando'a nyelvet.

De sikerült ezen túljutni, így ékes angolsággal magyarázta a szokásait. Elmondta, hogy ő ott szabadon játszik, arra megy amerre gondolja, a karaktere jókat iszik a cantinában... Az asztali szerepjáték meg olyan mint a flashpoint. Végig kell szaladni valami sablonos csapattal egy előre megírt kalandon, mert a KM azon dolgozott, a többiek azt akarják, hogy fejlődjön a karakterük. A legtöbb karakterről pedig tudja azt, hogy a játékos által elmondott leírás szerint miben néz ki máshogy, mint amit a grafikus engine mutat. Azt mondod ritka? Én pedig azt mondom nem egy játékban szokás RP Guild és RP Guild között különbséget tenni. Ő egy "medium RP" guildben van, ami nem csak szerepjátékról szól. És Heavy RP guildből is vannak szép nagyok, benne szép sok fiatallal. 

És talátam második, harmadik, és negyedik MMO-t is, ahol 10 perc heavy RP guildet is találni. Mondjuk ott legalább a mando'a nyelv elmaradt. Ellenben ahol egy fél mondatnyi OOCért szólnak, ott nem nagyon hiszem, hogy az asztal körül a chipsről, pizzáról társalognának. Amikor a szerepjátékok fejlesztői a nagy áramvonalasítás jegyében úgy döntöttek, könnyebb legyen eljutni a kalandig, "koncentráljunk a lényegre", akkor egy csomó ilyen játékost is elriasztanak. Mert számukra az asztali szerepjáték első pár kipróbálása nem lesz eléggé szerepjáték.

Az ember felnéz egy fórumos szerepjáték oldalára. Ha egy kicsit is komolyan vennénk azokat a véleményeket, amik szerint ez a korosztály nem tud olvasni, furcsa lenne számunkra az írásbeliség. Ha viszont tudjuk, hogy egy részük mondjuk a bizonyos ifjúsági regényeket falva nőtt fel (Harry Potter, Szent Johanna Gimi, stb) akkor cseppet sem lep meg az írásbeliség. És még mi nem lep meg? Hogy a fórumon nincs az "5 óra utat, változatos tájon 5 perc lemesélni, 5 perc harcot 5 óra" alapon menő figura tologatás váltaná a szerepjátékot. Az egyetlen gond az, hogy szinte minden mellékszereplő mögé játékost kellhet tenni, mert nem lenne az a KM aki az összes jelenetre párhuzaosan figyel, és mindenhova van mit hozzáírnia.

De könyörgöm: Hiába ígérjük azt, hogy ott van a kalandmester, és ő majd kezeli mindezt nem játékos karakterként, mert az asztali szerepjátéknál csak 4-5 ember van, ha az erre az útra tévedő FRPGs valóságos aknamezőre téved. Nem, nem azzal, hogy ott a szabálykönyv. Azt elolvasni mondjuk egy nap. Nem. A baj ott van, hogy az FRPGs közösségben sok lány játszik, de olykor férfi karakterrel. Amivel szerintem semmi baj sincs, mert kalandmesterként biztosan megtesszük ezt rendszeresen. De mondjuk az új játékosnak számottevő esélye van arra, hogy a csapatnak legalább 1 tagja tiltakozni fog. De lépjünk egy kicsit tovább. Vajon a kalandmester mennyire fogja beleásni magát a játékos története szempontból kulcsfontásságú szereplő történetébe? Ne a játékos találja ki az NJKt alapon sokan ezzel nem foglalkoznának. 

És külöben is, közel sem biztos, hogy a csapattal tartva meg akarnának oldalni egy tipikus kalandmodult, annál fontosabb lenne az, hogy a szerepjátékra jusson idő. Akár egyedül egyes kapcsolatokkal, akár sok karakter is találkozhat egy-egy helyszínen. Az itt elmesélt esemény is remek kaland. Nem 5-6 fős kalandozócsapat megy el megoldani valamit, hanem akár egy remek krimi, ahol egy eseményen történik valami, és a nyomozás fő eszköze a szerepjáték is előfordul. 

Ha ők ezt a játékot kedvelik, miért játszanának egy olyan játékkal, ahol pont ez kerül háttérbe, és sok a harc, a rendszerkedés, és kis csapattal előre megírt kalandban, fix pályán lehetne hatékonyan végigszaladni, az áramvonalasítás miatt a lehető legkevesebb járulékos sallanggal. 

Mindkét esetre lehet jól reagálni. Kicsit sandbox jellegű meséléssel. Odafigyelve a karakterekre. Mindkét esetben az a fő kínálat, hogy az életútjáték során sok minden történhet a karakterekkel. El lehet mondani, hogy mint az MMO, vagy az FRPG ez is kompromisszum. De addig amíg sokan nagy pofával előadják, hogy ez a korosztály szerintük nem tud olvasni, nem a saját fantáziájára hagyatkozik, a "mi is voltunk fiatalok" szlogennel a tápos a még több tápolási lehetőséget kínálná nekik szerepjáték nélkül, addig baromira nehéz lesz ezeket a fiatalokat megnyerni.

Ja és nem egy FRPG játékos van, aki jobban ír, mint nem egy M.A.G.U.S.-os szerző. Olyanok is, akik szövegértésben gyengébbek mint egy átlagos gimnazistakoró FRPGs.