Home

Ibra k'dibra (אברא כדברא) ismerős valakinek? És "abrakadabra"-ként? Vagy éppen a Harry Potter könyvek Avada Kedavra varázsigéje, ami kapcsán az író is erre hivatkozik? (Valójában a fordítottjára kellene) Mindannyian felismerünk egy varázsigét. Van aki még az eredetével, jelentésével is tisztában van. De ha valóban működne, egy varázsló nem csak azt tudná, hogy az "abrakadabra" varázsszó, nem csak azt tudná, hogy mit csinál, hanem legalább annyival tisztában lenne, hogy hogyan is kell azt használni. De ahhoz, hogy kutathasson, új dolgokat fedezzen fel, azzal is tisztában kellene lennie, hogy hogyan működik, s talán azzal is, hogy miért működik. Ezen a szinten viszont a mágia nem egy megmagyarázhatatlan és végletekig misztikus valami. Ha pedig a mágia működését nem ismeri egy varázstudó az is sokat jelent: A mágia igazán nem is a sajátja. Kaphatta, örökölhette, elleshette, de igazán nem uralhatja.

Nem uralhatja, hiszen a varázslatainak lehet számára is ismeretlen mellékhatása, következménye, ára. Nem tudja pontosan mivel is jár az amit tesz, csak a számára látható, általa ismert hatással van tisztában. Ezt felfoghatjuk egy fausti alkuként. Hatalmat kapsz, de az ár ismeretlen. Ha egy horror kalandot mesélnék, szívesen nyúlnék az ilyen alkukhoz. S bizony még csavarnék a dolgon egy kicsit. Illetve nem is biztos, hogy olyan kicsit, hiszen a gonosz által adott sötét mágia, szinte biztos, hogy valamely jó valláshoz próbálna kapcsolni. Az ártatlan pap egy régi imakönyvvel gyógyíthatna. Meggyógyítaná a bűnöst, és átadná közben a betegséget két ártatlannak.

A csodás gyógyulás vonzaná a zarándokokat, de a környéken egyre több gyermek betegedne meg halálosan. Megmagyarázhatatlan módon szaporodnának a rákos esetek, de ezek közül sok "vásott rossz kölyök" meggyógyulna. Vajon a CDC vizsgálata, az érintett szülők által felbérelt nyomozók, ügyvédek kutakodása, a sajtó szaglászása a story után, megannyi szemszögből mutatná be a történetet. Hogy? Ez lehetne egy Call of Cthulhu kaland, Nyarlathotep trükközéseivel a középpontban. Egyetlen kultista nélkül, csak jó szándékú pappal a középpontban. Kellemes lehetőség? Ahol a mágia forrása, működési módja ismeretlen, éppen olyan könnyű valami hasonlót lemesélni. Csak akár a varázslás és a következmények között évtizedek, évszázadok is eltelhetnek, és az árat esetleg egy másik kontinensen fizetheti meg valaki. Sok sikert a nyomozáshoz, vagy akár csak a probléma felismeréséhez.

Valóban így képzelnénk el egy hősi fantasy történetet? Valóban ez lenne egy kalandozó varázsló jellemzője? Hogy azt sem tudja, hogy kit öl meg, a varázslásával, de nem is kérdez, meg sem próbálja megérteni a mágia működését. Nem törődik a következményekkel, ő már megkötötte a maga kis alkuját. Ismert hatalmat kap ismeretlen áron, amiről nem tudja, ki fizeti meg. A varázsló tehát kérdez, és igyekszik ellenőrizni is a válasz igazságtartalmát. Az általa megismert és ellenőrzött tudás pedig nem más, mint az a mágiaelmélet amiről oly sokszor vitatkozunk. Ez határozza meg, hogy a varázsló milyennek látja a mágiát, milyen árat fizet, mire építi a kutatását, miért és hogyan viselkedik. A mágiaelmélet így a varázshasználókkal való szerepjáték alapja.

Innen pedig "a varázslat, nem kell megmagyarázni" alapon nehéz lenne érvelni. A mágia legyen misztikus, ne megmagyarázható alapon sajnos éppen a varázslók szerepjátékát ássuk alá. Nagyon nehéz úgy megvalósítani a dolgot, hogy legyen is misztikus a varázslás, tűnjön megmagyarázhatatlannak, és mégis ismerje a varázsló az összefüggéseket. A két szempont nehezen tűnik összeegyeztethetőnek. Még akkor is, ha azt mondjuk, hogy az emberek hite formálja a mágikus törvényszerűségeket, sok mindent nehéz megmagyarázni, ott van a mágiaelméletnek már csak ez az alaptörvénye is (hit által formált mágia), innen pedig az emberek hitéből is lehet következtetni.

El kell fogadni, a mágiaelmélet már ezen a szinten is megjelenik, a varázslatokkal kapcsolatban pedig pontosan ezért van helye az érvelésnek. A kérdések pedig egy viszonylag egyszerű kérdéssel jó kezdeni. Hogyan értelmezzük a varázslatok leírását? Ez ugyanis nem csak a mágiaelmélet miatt fontos. Akad egy fontosabb szempont is. Ez pedig a játék és a történet integritása. Ha a játékos egyféleképpen képzeli el azt, mit tehet a karaktere, hogyan is működik a varázslat, a kalandmester pedig máshogy, akkor előfordulhat egy furcsa helyzet. A karakter egy olyan lehetőségre építi a taktikáját, ami pedig a kalandmester szerint nem létezik. Innen alapvetően 4 lehetőség van:

A karakternek igazat ad a KM, őt lepi meg a taktika, de talán tud változtatni, nincs durva törés a történetben.
A KMnek igaza van alapon kiderül, a karakter taktikája nem működne. Akkor viszont nem így cselekedett volna, és a történet logikátlanná válik.
A KM szükség szerint visszapörgeti az időt, hogy a karakter logikusan viselkedhessen
Megáll a játék, meg kell beszélni a problémát.

Ugye egyik sem ideális? A rendszer egyik fontos feladata, hogy a KM és a játékos kb. egyformán lássa a karakter képességeit. A rendszer így egyfajta nyelvet alkot. Ezt viszont jól kell értelmezni, ehhez is segít pár egyszerűbb mágiaelméleti törvény megértése. Például, ha egy varázslat csak egyetlen tárgyra hat, akkor mi az egy tárgy? A zárnyelv? A zár? Az ajtó? A ház? Ugye, milyen jó kérdés, hogy mi is az egyetlen tárgy? Feltehetjük a kérdést, hol vannak a határok?

Persze nem csak a zárnyelv, zár, ajtó, ház lehet egy tárgy, hanem akár a szikla, a hegy, a hegylánc, a kontinens, és a világ is. Nézzünk csak balra, e furcsa világra. Ez is felosztható részekre, s egészre. De távolról lenne aki még nem is a hegyeket látná, de nem is a kontinenseket vagy a bolygót, hanem esetleg csak egy rendszert, egy galaxist. Vajon az ő számára lehet egy tárgy mindez? Ha nem, akkor az ajtó miért lehet, ami szintén részekből áll? A válasz egyszerű: Hogy ki számára mi számít egyetlen tárgynak az többnyire szubjektív dolog. Ha végiggondoljuk hogyan is dolgozik a varázsló, meg fogjuk érteni pontosan miért. Egy egyszerű elméletet kell csak követni.

Attól, hogy kimondod a varázsszót, önmagában még semmi sem történik. Hogy kellenek-e mozdulatok, valamilyen fókuszként használt anyag? Elég a koncentráció? Ki kell egészíteni valamivel a varázsigét? A kérdések világról világra változnak, de tény az, hogy a világhoz nem elég annyit tudni mit akarunk tenni, hanem valamilyen módon meg kell határozni a célpontot, néhány esetben pedig az időpontot is. Könnyű lehet irányokat kijelölni, valamire rámutatni, de hogyan határozunk meg egy tárgyat? Hogyan határozunk meg egy anyagot? Hogyan tudunk összetett tárgyakra hatni? A válasz viszonylag egyszerű. Vagy pontosan elképzeljük a hatást, vagy megnevezzük őket. Mindkét iránynak vannak következményei.

A hatás pontos elképzelése nem könnyű, hiszen kívülről nagyon nehéz elképzelni hogyan épül fel egy zárszerkezet, mit mivé változtatunk. Nagyon sokszor fontos a mechanika, a geometria ismerete, a remek térlátás és még ki tudja mi más. Ez sok szempontból a nehezebb útnak néz ki, viszont így lehet a tárgyak részleteire is hatni, a szinte szabadon formázott varázslatok viszont könnyen hatnak tömegekre. Ha a "dezintegráció" nem egy áldozatra hat, hanem egy vékony korongra hat, akkor seregeket lehet vele lefejezni. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor nem árt, ha a varázslat eleve kisebb területre hat. Felforralni egy liter vizet éppen olyan nehéz lenne mint megölni 3-4 embert.

Marad a B terv, a célpont megnevezése, az, anyag, a hatás megnevezése. Az a megoldás, ahol egy mágikus szimbólum, a célpont, az anyagot megnevezve hat a tárgyhoz feltételezi, hogy ez a név / szimbólum / elképzelés eleve kötődik a tárgyhoz. A tárgyat a funkcióján, a nevén, az azt azonosító szimbólumon keresztül lehet megcélozni. Ezzel nem csak megcélozni és azonosítani, de "felidézni" (és megidézni), megteremteni, vagy éppen a meglévő tárgyakból megformálni is lehet.

A névadásra épülő mágia, nyelvek adománya, ideamágia, sorolhatjuk a fogalmakat amik pontosan erre épülnek. Amik kimondják, hogy a mágia alapja egy furcsa szimbólumrendszer. Tulajdonképpen a Mage kapcsán említett fókusz is ilyen. Nem azért hasonlít egymásra ennyi rendszer, mert az alkotóknak ennyire nincs fantáziája. Sokkal inkább azért, mert nem sok más lehetőséget lehet felépíteni.

Akadnak persze görcsös próbálkozások. Ha Nyulászi Zsolt ideamágiával képzelte el a M.A.G.U.S.-t, akkor mindenki aki keresztbe akar írni neki feltételként köti ki, hogy ő nem akar ideamágiát, keresztbe írva ezzel játékosoknak, kalandmestereknek egyaránt. Jó megoldást viszont nem igazán sikerült eddig prezentálni. Éppen a fenti nehézség okán. Nomeg, hogy ott a kezdetektől emlegetnek egy bizonyos nyelvek adományát.

Persze feltehető a kérdés, hogy az ideák kapcsán a világot írjuk le, vagy csupán a varázslás egy lehetséges módját. Elegendő csak arra gondolni, hogy az ideamágia akkor is működhet, ha a varázslat eredendően fausti alku lenne csupán. Egyszerűen aki biztosítja a varázslat működését, az a kísérletek során is megannyi dolgot elrendez. Mint ahogy az "elképzelt" hatás és a valós hatás közötti különbség is hasonlóan hidalható át, ha az ideákat elvetjük. A "fausti alku" lehetősége mint állandó lehetőség fennmarad. Csakhogy ebben is van egy lényeges különbség.

Aki nem kérdez, és ismeretlen áron, amit bárki bármikor fizethet érte elfogadja a hatalmat, csupán önmagát hibáztathatja az alkuért, és a fausti alku erről szól. Ha te már mindent megtettél, nem a saját gyarlóságod vitt bele a bűnbe, akkor már más a helyzet. Tudom, lesz olyan hithű de tudományellenes katolikus aki azt mondja, hogy éppen azért hibáztál mert azt hitted mindent tudsz, nem ismerted fel a korlátaidat. Irány vissza a középkorba. Mindenesetre sokan mondják azt: Aki szerint kérdezni, a tudásunkra építeni bűn, annak akad rejtegetnivalója.

Lehet-e ebben a kérdésben igazságot tenni? Mennyit tudhat egy varázsló? A következő lapon megtudjuk.