Home

Ibra k'dibra (אברא כדברא) ismerős valakinek? És "abrakadabra"-ként? Vagy éppen a Harry Potter könyvek Avada Kedavra varázsigéje, ami kapcsán az író is erre hivatkozik? (Valójában a fordítottjára kellene) Mindannyian felismerünk egy varázsigét. Van aki még az eredetével, jelentésével is tisztában van. De ha valóban működne, egy varázsló nem csak azt tudná, hogy az "abrakadabra" varázsszó, nem csak azt tudná, hogy mit csinál, hanem legalább annyival tisztában lenne, hogy hogyan is kell azt használni. De ahhoz, hogy kutathasson, új dolgokat fedezzen fel, azzal is tisztában kellene lennie, hogy hogyan működik, s talán azzal is, hogy miért működik. Ezen a szinten viszont a mágia nem egy megmagyarázhatatlan és végletekig misztikus valami. Ha pedig a mágia működését nem ismeri egy varázstudó az is sokat jelent: A mágia igazán nem is a sajátja. Kaphatta, örökölhette, elleshette, de igazán nem uralhatja.

Nem uralhatja, hiszen a varázslatainak lehet számára is ismeretlen mellékhatása, következménye, ára. Nem tudja pontosan mivel is jár az amit tesz, csak a számára látható, általa ismert hatással van tisztában. Ezt felfoghatjuk egy fausti alkuként. Hatalmat kapsz, de az ár ismeretlen. Ha egy horror kalandot mesélnék, szívesen nyúlnék az ilyen alkukhoz. S bizony még csavarnék a dolgon egy kicsit. Illetve nem is biztos, hogy olyan kicsit, hiszen a gonosz által adott sötét mágia, szinte biztos, hogy valamely jó valláshoz próbálna kapcsolni. Az ártatlan pap egy régi imakönyvvel gyógyíthatna. Meggyógyítaná a bűnöst, és átadná közben a betegséget két ártatlannak.

A csodás gyógyulás vonzaná a zarándokokat, de a környéken egyre több gyermek betegedne meg halálosan. Megmagyarázhatatlan módon szaporodnának a rákos esetek, de ezek közül sok "vásott rossz kölyök" meggyógyulna. Vajon a CDC vizsgálata, az érintett szülők által felbérelt nyomozók, ügyvédek kutakodása, a sajtó szaglászása a story után, megannyi szemszögből mutatná be a történetet. Hogy? Ez lehetne egy Call of Cthulhu kaland, Nyarlathotep trükközéseivel a középpontban. Egyetlen kultista nélkül, csak jó szándékú pappal a középpontban. Kellemes lehetőség? Ahol a mágia forrása, működési módja ismeretlen, éppen olyan könnyű valami hasonlót lemesélni. Csak akár a varázslás és a következmények között évtizedek, évszázadok is eltelhetnek, és az árat esetleg egy másik kontinensen fizetheti meg valaki. Sok sikert a nyomozáshoz, vagy akár csak a probléma felismeréséhez.

Valóban így képzelnénk el egy hősi fantasy történetet? Valóban ez lenne egy kalandozó varázsló jellemzője? Hogy azt sem tudja, hogy kit öl meg, a varázslásával, de nem is kérdez, meg sem próbálja megérteni a mágia működését. Nem törődik a következményekkel, ő már megkötötte a maga kis alkuját. Ismert hatalmat kap ismeretlen áron, amiről nem tudja, ki fizeti meg. A varázsló tehát kérdez, és igyekszik ellenőrizni is a válasz igazságtartalmát. Az általa megismert és ellenőrzött tudás pedig nem más, mint az a mágiaelmélet amiről oly sokszor vitatkozunk. Ez határozza meg, hogy a varázsló milyennek látja a mágiát, milyen árat fizet, mire építi a kutatását, miért és hogyan viselkedik. A mágiaelmélet így a varázshasználókkal való szerepjáték alapja.

Innen pedig "a varázslat, nem kell megmagyarázni" alapon nehéz lenne érvelni. A mágia legyen misztikus, ne megmagyarázható alapon sajnos éppen a varázslók szerepjátékát ássuk alá. Nagyon nehéz úgy megvalósítani a dolgot, hogy legyen is misztikus a varázslás, tűnjön megmagyarázhatatlannak, és mégis ismerje a varázsló az összefüggéseket. A két szempont nehezen tűnik összeegyeztethetőnek. Még akkor is, ha azt mondjuk, hogy az emberek hite formálja a mágikus törvényszerűségeket, sok mindent nehéz megmagyarázni, ott van a mágiaelméletnek már csak ez az alaptörvénye is (hit által formált mágia), innen pedig az emberek hitéből is lehet következtetni.

El kell fogadni, a mágiaelmélet már ezen a szinten is megjelenik, a varázslatokkal kapcsolatban pedig pontosan ezért van helye az érvelésnek. A kérdések pedig egy viszonylag egyszerű kérdéssel jó kezdeni. Hogyan értelmezzük a varázslatok leírását? Ez ugyanis nem csak a mágiaelmélet miatt fontos. Akad egy fontosabb szempont is. Ez pedig a játék és a történet integritása. Ha a játékos egyféleképpen képzeli el azt, mit tehet a karaktere, hogyan is működik a varázslat, a kalandmester pedig máshogy, akkor előfordulhat egy furcsa helyzet. A karakter egy olyan lehetőségre építi a taktikáját, ami pedig a kalandmester szerint nem létezik. Innen alapvetően 4 lehetőség van:

A karakternek igazat ad a KM, őt lepi meg a taktika, de talán tud változtatni, nincs durva törés a történetben.
A KMnek igaza van alapon kiderül, a karakter taktikája nem működne. Akkor viszont nem így cselekedett volna, és a történet logikátlanná válik.
A KM szükség szerint visszapörgeti az időt, hogy a karakter logikusan viselkedhessen
Megáll a játék, meg kell beszélni a problémát.

Ugye egyik sem ideális? A rendszer egyik fontos feladata, hogy a KM és a játékos kb. egyformán lássa a karakter képességeit. A rendszer így egyfajta nyelvet alkot. Ezt viszont jól kell értelmezni, ehhez is segít pár egyszerűbb mágiaelméleti törvény megértése. Például, ha egy varázslat csak egyetlen tárgyra hat, akkor mi az egy tárgy? A zárnyelv? A zár? Az ajtó? A ház? Ugye, milyen jó kérdés, hogy mi is az egyetlen tárgy? Feltehetjük a kérdést, hol vannak a határok?

Persze nem csak a zárnyelv, zár, ajtó, ház lehet egy tárgy, hanem akár a szikla, a hegy, a hegylánc, a kontinens, és a világ is. Nézzünk csak balra, e furcsa világra. Ez is felosztható részekre, s egészre. De távolról lenne aki még nem is a hegyeket látná, de nem is a kontinenseket vagy a bolygót, hanem esetleg csak egy rendszert, egy galaxist. Vajon az ő számára lehet egy tárgy mindez? Ha nem, akkor az ajtó miért lehet, ami szintén részekből áll? A válasz egyszerű: Hogy ki számára mi számít egyetlen tárgynak az többnyire szubjektív dolog. Ha végiggondoljuk hogyan is dolgozik a varázsló, meg fogjuk érteni pontosan miért. Egy egyszerű elméletet kell csak követni.

Attól, hogy kimondod a varázsszót, önmagában még semmi sem történik. Hogy kellenek-e mozdulatok, valamilyen fókuszként használt anyag? Elég a koncentráció? Ki kell egészíteni valamivel a varázsigét? A kérdések világról világra változnak, de tény az, hogy a világhoz nem elég annyit tudni mit akarunk tenni, hanem valamilyen módon meg kell határozni a célpontot, néhány esetben pedig az időpontot is. Könnyű lehet irányokat kijelölni, valamire rámutatni, de hogyan határozunk meg egy tárgyat? Hogyan határozunk meg egy anyagot? Hogyan tudunk összetett tárgyakra hatni? A válasz viszonylag egyszerű. Vagy pontosan elképzeljük a hatást, vagy megnevezzük őket. Mindkét iránynak vannak következményei.

A hatás pontos elképzelése nem könnyű, hiszen kívülről nagyon nehéz elképzelni hogyan épül fel egy zárszerkezet, mit mivé változtatunk. Nagyon sokszor fontos a mechanika, a geometria ismerete, a remek térlátás és még ki tudja mi más. Ez sok szempontból a nehezebb útnak néz ki, viszont így lehet a tárgyak részleteire is hatni, a szinte szabadon formázott varázslatok viszont könnyen hatnak tömegekre. Ha a "dezintegráció" nem egy áldozatra hat, hanem egy vékony korongra hat, akkor seregeket lehet vele lefejezni. Ha ezt el akarjuk kerülni, akkor nem árt, ha a varázslat eleve kisebb területre hat. Felforralni egy liter vizet éppen olyan nehéz lenne mint megölni 3-4 embert.

Marad a B terv, a célpont megnevezése, az, anyag, a hatás megnevezése. Az a megoldás, ahol egy mágikus szimbólum, a célpont, az anyagot megnevezve hat a tárgyhoz feltételezi, hogy ez a név / szimbólum / elképzelés eleve kötődik a tárgyhoz. A tárgyat a funkcióján, a nevén, az azt azonosító szimbólumon keresztül lehet megcélozni. Ezzel nem csak megcélozni és azonosítani, de "felidézni" (és megidézni), megteremteni, vagy éppen a meglévő tárgyakból megformálni is lehet.

A névadásra épülő mágia, nyelvek adománya, ideamágia, sorolhatjuk a fogalmakat amik pontosan erre épülnek. Amik kimondják, hogy a mágia alapja egy furcsa szimbólumrendszer. Tulajdonképpen a Mage kapcsán említett fókusz is ilyen. Nem azért hasonlít egymásra ennyi rendszer, mert az alkotóknak ennyire nincs fantáziája. Sokkal inkább azért, mert nem sok más lehetőséget lehet felépíteni.

Akadnak persze görcsös próbálkozások. Ha Nyulászi Zsolt ideamágiával képzelte el a M.A.G.U.S.-t, akkor mindenki aki keresztbe akar írni neki feltételként köti ki, hogy ő nem akar ideamágiát, keresztbe írva ezzel játékosoknak, kalandmestereknek egyaránt. Jó megoldást viszont nem igazán sikerült eddig prezentálni. Éppen a fenti nehézség okán. Nomeg, hogy ott a kezdetektől emlegetnek egy bizonyos nyelvek adományát.

Persze feltehető a kérdés, hogy az ideák kapcsán a világot írjuk le, vagy csupán a varázslás egy lehetséges módját. Elegendő csak arra gondolni, hogy az ideamágia akkor is működhet, ha a varázslat eredendően fausti alku lenne csupán. Egyszerűen aki biztosítja a varázslat működését, az a kísérletek során is megannyi dolgot elrendez. Mint ahogy az "elképzelt" hatás és a valós hatás közötti különbség is hasonlóan hidalható át, ha az ideákat elvetjük. A "fausti alku" lehetősége mint állandó lehetőség fennmarad. Csakhogy ebben is van egy lényeges különbség.

Aki nem kérdez, és ismeretlen áron, amit bárki bármikor fizethet érte elfogadja a hatalmat, csupán önmagát hibáztathatja az alkuért, és a fausti alku erről szól. Ha te már mindent megtettél, nem a saját gyarlóságod vitt bele a bűnbe, akkor már más a helyzet. Tudom, lesz olyan hithű de tudományellenes katolikus aki azt mondja, hogy éppen azért hibáztál mert azt hitted mindent tudsz, nem ismerted fel a korlátaidat. Irány vissza a középkorba. Mindenesetre sokan mondják azt: Aki szerint kérdezni, a tudásunkra építeni bűn, annak akad rejtegetnivalója.

Lehet-e ebben a kérdésben igazságot tenni? Mennyit tudhat egy varázsló? A következő lapon megtudjuk.

Sokan mondják, nem kell sokat tudni, hiszen a világban a mágia istene lehet jó, és ebben az esetben oka lenne mindenkinek bízni abban, hogy a mágia nem jelent fausti alkut. Igaz ez? Ha a világban egyetlen "gonosz mágia" is működik, akkor több is működhet, bármikor előkerülhet olyan varázslat ami fausti alkut jelent. Aki a világban csak a fehéret és feketét ismeri, könnyen meggyőződhet arról, hogy akár a sötétszürke sem fekete, könnyen megy bele egy igen veszélyes fausti alkuba.

Nem hisszük? Elég egy való életbeli példát mondani. Aki a hitétől vezérelve egyházi iskolába küldi (kényszeríti) a gyerekét, anélkül, hogy akár csak kérdezne, vagy akár elhinné a gyerekek panaszait, könnyen fut bele egy olyan helyzetbe, ahol csak utólag derül ki, hogy az elit iskolában molesztálták a gyermekeit. Hány, mélyen vallásos szülő gondolta azt, hogy az egyházi iskola vélt vagy valós előnyeit akár ismeretlen áron is vállalta. Az árat pedig a gyermekei fizették meg. Megvédte őt ettől a hite?

Egy fantasy világban persze lehet papi mágia. A fantasy világ esetében a vallás nem pusztán hit kérdése, hiszen bizonyítható az egyes istenek léte. A hit és a bizonyítékokon alapuló tudás nem feltétlenül azonos fogalmak. Érdekes megmagyarázni ilyen helyzetben mi a hit, hogyan lehet korrupt egy egyház (ha nem kap a pap hatalmat az kiderül), mit is jelent ott egy hívő (vagy akár egy pap) hite. Nehéz kérdés. De egyellőre tegyük fel a kérdést máshogy: Ez a bizonyosság kizárná a hasonló Fausti alkukat? Ez javarészt az egyházon, a papokon és az általuk tisztelt isteneken múlik.

Ha az egyház minden varázsló minden megtanult varázslatát papi mágiával ellenőrzi és közben biztos lehet benne, hogy a saját mágiája is tiszta, akkor elkerülhetőek a hasonló csapdák. De hol van ilyen ellenőrzés? Minden egyes új kutatásnál? És vajon az egyház mindent látó szeme, a totális kontroll sem segítene egy jó világképhez. Inkább sok barátságos papot képzelnénk el, akik nem gyanakodnak minden egyes varázslóra, nem tűnnek előítéletesnek. Azaz az szoros egyházi és isteni ellenőrzés bizony a legjobb indulattal sem tűnik járható útnak. Marad hát a másik megoldás: A mágiáját saját maga ellenőrző, a mágiaelméletet ismerő, arról vitatkozni képes varázsló.

Elfogadtuk, hogy a legjobb eset, ha a mágia egyik fontos eleme célpont megnevezése, az, anyag, a hatás megnevezése. Egy mágikus szimbólumrendszer ami a tárgyat, anyagot, hatást a funkcióján, a nevén keresztül képes megfogni. Az ilyen mágiával nem csak megcélozni és azonosítani, de "felidézni" (és megidézni), megteremteni, vagy éppen a meglévő tárgyakból megformálni is lehet az megnevezett tárgyat vagy hatást. A névadásra épülő mágia, nyelvek adománya, ideamágia, sorolhatjuk a fogalmakat amik pontosan erre épülnek, mint Mage esetén használt fókusz is ilyen. A rendszerek hasonlítanak egymásra, de messze nem egyformák.

Az állatok a vizeletükkel jelölik meg a területüket. Az ember nevet ad nekik. A helynevek változása is éppen ezért fontos, aki a hely nevét át tudja írni, az uralja is az adott helyet. A mai politika egyik furcsa jellemzője is a közterületek átnevezése jelentős hatalomváltásokkor. Ilyenkor nem számítanak a költségek. A legnagyobb gazdasági gondok esetén is jut idő erre a rítusra. Hogy egy rezsimnek az a fontos, hogy saját maga "uralkodjon" a névadással, vagy csak a más által adott nevet akarja felülírni? Mindkettőre van példa.

Nevet adni, megérteni, uralni... Ez a rituálé megannyi dologra kiterjed. Mondják, ha egy szellemnek ismerjük a valódi nevét, azt is uraljuk. Sok mitológia, minden tárgynak, élőlénynek, helynek szelleme van. Hogy ezeket milyen néven említik az természetesen az adott hit tanaitól függ. E mitológiai "lények" megjelennek sok szerepjáték világában is, de ott nem feltétlenül adják a tárgyak esszenciáját, van ahol csak egy szörnykönyv átlagos szereplői. Ha azonban ezek a szellemek jelentik a tárgyak esszenciáját, a szellemre hatva pedig a tárgyra (az ő világi megtestesülésére) is hathatunk, akkor máris eljutottunk egy mágiaelméleti alaphoz.

Ha a természeti jelenségek is bírnak ideákkal, akkor megkapjuk az őselemeket, és a hozzájuk kapcsolódó elementálokat. Ezzel megvan egy ismerős pont. De persze nem ez lesz az utolsó. Most már látjuk, hogy a lények esszenciáját jelentő "helyi szellemekről" sámánok is beszélnek valamilyen formában. A Japán sintoisták Kami (神) néven ismerik őket, a szanszkrit nyelv pedig deva (देव) néven ismeri a hasonló szellemeket / istenségeket. E kifejezést a hinduizmus minden jó szellemre alkalmazza.

Hogy a devil szó a görög diabolos szóhoz köthető, vagy inkább a deva női változatához a devi-hez? Jó kérdés, mindkét magyarázat mellett hallottam jó érveket. Hogy hol találkozott a kereszténység az indiai mítoszokkal? Például a Roma törzsek érkezésekor. Akik esetében a Deva helyett már devla szót használtak. Vagy a Devel és Del néven is beszéltek istenekről. A devel szó a kereszténység szemében egy "hamis, pogány isten"-t mutatott. A diabolus, a belőle eredő deofol vagy német nyelvterületen teufel (nem csak a macskafogóból ismert név) hangzása is sokszor hasonló volt. És bizony a "sátán" hamis isten volt.

Az oldalon lesz majd szó a magyar ördög szó eredetéről, ami eredendően "őr dög" volt, azaz valamilyen őrző szellem, csak erről más készíti a cikket. A nevek torzulnak, új jelentés társul hozzájuk. Vajon, ha a hit, a nevek jelentése változik az visszahat valamilyen módon a szellemre, s azon keresztül a világban megjelenő jelenségre? Van-e értelme annak a jelenségnek, ahogy a korábbi "jó" erőket az újabb "jó" vallások gonosznak mutatják be?

Azt kell mondjam, hogy a legtöbb fantasy világ realitása szerint van. Sőt. Sokszor mondják azt, hogy az adott világ isteneinek léte, hatalma elsősorban a hívek számától függ. Hogyan lehetséges ez? Sokan mondják, a hit az egységbe forrasztja a személyt és az általa megtestesített koncepciót. Egy tipikus fantasy játékban ettől uralja egy istenség a villámokat, másik a tüzet. Sőt nem csak uralja, hanem ő jelenti az adott dolog ideáját, a neveken keresztüli birtoklás, uralkodás egy érdekes területét látjuk.

Ez pedig azt is elmondja mi is a legfontosabb feladata a papoknak, miért fogja a legtöbb pap a vallásával kapcsolatban az igazat terjeszteni. De nem feltétlenül, lehet az adott vallást többnek, vagy éppen "egyedülinek" is mutatni, ki lehet építeni ezt a kapcsot. Csak ehhez viszonylag nehéz lesz megkérdőjelezni a többi hitet. De ebben az esetben már a többistenhitek és egyistenhitek párhuzamos jelenléte is elképzelhető. Hiszen bár az imának eléggé igaznak kell lenni ahhoz, hogy az adott istent erősítse, de a hatalma kiterjeszthető (vagy éppen szűkíthető) is a hit formálásával.

A fenti koncepció rengeteg játékra ráhúzható, és érdekes módon azt is segít megmondani mit tesz meg a jó pap az istenéért, miért is tanul, ehhez mit is kap. Sőt azt is, hogy sok rendszerben miért működik igen hasonló módon a papi és a varázslói mágia. De még az istenségek legyőzhetőségére (akár mágiával) is magyarázatot kapunk.

Érdekessége a fenti koncepciónak, hogy egy tárgyhoz nem feltétlenül egyetlen idea tartozik. A zárnyelv önmagában is létezik, de része a zárnak, az ajtónak, a háznak és akár a világnak is. A tárgy lényegét adó szellem, lehet tudat nélküli esszencia, valamely értelmes helyi szellem, vagy valamelyik megnevezhető, megismerhető istenség / totem. Furcsa módon a zárnyelv kapcsán viszont nem csak ezek a szellemek merülnek fel, hanem az anyag szelleme is. S ha az anyag elemekből áll, akkor az elemek szellemei is.

Az elemek egymással versenyeznek, sok más idea hat az anyagra... Sok rendszer valamilyen módon különbséget tesz az anyagok között, és bizony sok "nemesebb" anyag teremtését is megnehezíti. Erre kétféle magyarázat van. Az egyik gazdasági, a másik mágiaelméleti. Gazdasági alapon azt mondanám, a nehezebben megteremthető, hasznos anyag drágább és értékesebb is lesz. A másik oldalról való magyarázat viszont még érdekesebb: A gyengébb és kisebb hatalmú szellem kevésbé tudja "kisajátítani" az adott tárgyat, ez pedig látszólag összetett anyagokra (fa, kő, stb) lesz jellemző. Az erősebb szellemek tisztább, rendezettebb, nemesebb anyagokhoz vezethetnek. Az erősebb szellemet pedig nehezebb megidézni, felidézni.

Ha pedig így nézzük, akkor az anyagok értéke és a teremtésük nehézsége között sok rendszerben meglévő összefüggés is magyarázható ezen az alapon. Mindegy, hogy a M.A.G.U.S. anyagcsoportjairól van szó, az anyagteremtések esetében aranyban mért értékhatárról, stb. bármelyik visszavezethető lehet erre a koncepcióra. De azt is segíthet megmutatni, hogy megannyi mágikus eszköz, vallási ereklye, stb. miért készül efféle anyagokból.

A dolog kapcsán érdekes, hogy az összetett anyagok kapcsán nincs szükség az ott megjelenő anyag feletti teljes uralomra, a szennyeződés, a pontatlanság, az ott maradó egyéb hatások ellenére a fa fa marad, csak kicsit másmilyen. A gyémánt esetében a hiba már súlyosabb következményekkel járna. Ezért is kell jobban uralnia egy anyagi szellemnek a jelenlévő anyagot ahhoz, hogy minden tökéletes legyen. Erősebb uralom, erősebb szellem, nehezebb is ilyen anyagokra mágiával hatni.

De vajon az ilyen nemesebb anyag ritkább is lesz? Ez elsősorban azon múlik, hogy mit tartunk a szellemek erősségéről. Kétféle véleményt is el tudunk fogadni. Az egyik szerint mint oly sok helyen, itt is a természetes eloszlás a jellemző. A legtöbb anyag átlagos. Az átlagosnál sokkal rosszabb "elátkozott" anyagok éppen olyan ritkák, mint az előnyös tulajdonsággal bírók. De csak az utóbbiak lesznek drágábbak a közönséges anyagoknál (ritkaságuk okán). A második feltételezés szerint minden anyagi szellem egységes erősséggel "indulna", de egy részük tovább fejlődik. A leggyakoribb az alap erősség lesz, utána minden erősség egyre ritkább. Nem harang görbét látunk magunk előtt, hanem a társadalom rétegződését bemutató piramisdiagramot.

A lényeg mégis ugyanaz: Az igazán jó anyag valószínűleg ritka is, és ehhez mérten drága is. Van összefüggés az anyag pénzbeli értéke és tulajdonságai között. Van némi racionalitása az "x arany értéket teremteni képes" varázslatoknak is akár. Ezek az összefüggések jelentik azt az alapot, amire a varázslónak szüksége van. Így gyakorlatilag az anyagszerkezet kérdései akár át is hidalhatóak. Ehhez nem kell más csak elfogadni, hogy a varázsló ezekre a szellemekre, ideákra hat, a többi pedig megy magától. Enélkül egy darab fát is nehéz lenne megteremteni, ugye? Azaz látszólag elegendő ez a tudás. Az egyes szellemeknek viszont lehetnek titkai, lehetnek a varázsló tudásában fehér foltok. Lehetnek misztikus részletek.

De mit tud a varázsló az anyagszerkezetről? Lehet-e riválisa a mágiának a technika? Minderről a következő oldalon.

Egy tárgyra több idea hat, ha egy tárgyat teremtünk mindegyik idea megjelenik, mindegyik szellemet "felidéztük". Ha ezek hatnak egymásra és a környezetükre akkor bizony előbb-utóbb a mágiahasználók megismerik eme ideák működését. A felismert ideák között bizonyos, hogy megannyi természeti jelenségnek, a tárgyak adott tulajdonságainak is meglesz az ideája. Ezek az önmagukban ritkán előforduló ősideák tartoznak az őselemekhez. Akad őstűz, őslég, ősvíz, ősföld a legtöbb világ mitológiájában. Azért közösek ezek, mert így lefedhető a tárgyak tulajdonságainak legnagyobb része.

A tiszta energia ami még nem alakult anyaggá, nincs "anyagi szellemek uralma alatt" megjelenhet akár egységesen, akár kétféle előjellel. Sokan az életerőt egy "fa" elemhez kapcsolnák, ami vagy elkülönül a tiszta energiától, vagy nem. Többnyire azért sem, mert ami a tiszta erőből "szellemet" és ezen keresztül anyagot teremt, az az idea kapcsolódhat az élethez is. Persze itt is lehet erősebb, gyengébb szellemekkel foglalkozni.

Tudjuk azt, hogy az ideák kifejeződnek a világban. Ezért a nem anyagi jellegű síkok teremtményei is rendelkeznek anyagi formákkal, ha az anyagi síkokra belépnek. Az egyszerű jelenségek mögött álló ős ideák anyagi megjelenései lehetnek az "őselemek". A hőből (annak minden tulajdonságából) őstűz lehet, és az anyagi világ teremtményei ezt a nem anyagi jellegű síkokon is így élik meg.

Az anyagban megjelennek ezek a tulajdonságok, megjelennek ezek az ideák, így az anyag a varázsló számára őselemekből épül fel. Ha a mélyebb mágikus összefüggéseket figyelmen kívül hagyjuk, csak a szellemek, ideák egymásra hatása marad meg, és ezzel érünk el változásokat elérkezünk az alkímia tudományához. Létezik-e az alkímia mellett kémia, létezhet-e a kémia mellett alkímia?

Az anyagot sokan kezdhetik megismerni, újabb és újabb koncepciókat társítva hozzá. Megismerik a fán belül a sejteket, felismerhetik azoknak a részeit. Előbb-utóbb akár eljuthatnak olyan fogalmakig mint az atom, vagy éppen a molekula fogalma. Ezek a fogalmak, ideák is "hatalmat kapnak" az anyag felett, és megszületik a modern kémia alapja. Az atomok ideáit rendszerbe foglaljuk, megérthetjük a működésüket, igyekszünk részekre bontani őket. Ez új ideákat teremt. Ezen a ponton elkezd keveredni a modern kémia és a mágia.

Csakhogy nem tudjuk az "atomok egy adott csoportját dezintegrálni", mert egyik atomot sem tudjuk pontosan megnevezni, nem tudjuk pontosan hol van, így csak a nagyobb, számunkra is megfogható ideákat célozhatjuk a varázslatainkkal. Azaz az egész tárgyak léte, és a modern kémia is képes összeférhetővé válni. Megvan rá a lehetőség, mind a Shadowrun mind a Mage világában. És ez teszi lehetővé azt, hogy a 6. világ egy alkimistája olyan mágikus anyagokat hozzon létre amiket a modern kémia szerint lehetetlen.

Csakhogy el kell fogadnunk, hogy ezek az ideák, mint a többistenhitek istenei, stb. éppen úgy mesterségesek, az emberek által általánosan elfogadott szimbólumrendszertől, paradigmától is függenek. Nem minden világban fog a víz hidrogénből és oxigénből állni. Sőt(!) sok helyen nem is molekulákból áll, hanem lehet akár egy folytonos közeg. Így pedig sok esetben lehetetlenné válik a varázsló számára az "atombomba" a "fekete lyuk" és hasonló jellegű varázslatok létrehozása. Egyszerűen azért, mert a hiányzó ideák "alapjai" is hiányoznak.

Ha nincs módja arra, hogy az adott ideákat behurcolja, hogy ott ezeket "hit" (szellemek közötti kölcsönhatás) támogassa, megerősítse, akkor ilyet nem fog hirtelen feltalálni. A mágia tudománya is csak apránként tud fejlődni. A világot sokféle csoport, sokféle irányba formálja, sokféle új idea, koncepció jelenik meg. A világ formálói körüli versenynek megannyi formája van. Máshogy történik ez egy fantasy világban, más a World of Darkness esetében, stb. A sor folytatható. A WoD-os példáról többet mond el Sol Mage ismertetője.

Mindenesetre érdekes látni, hogy a többféle anyagszerkezet megjelenik. Ugyanakkor az anyagoknak, tárgyaknak mindegyik a világra jellemző anyagszerkezet törvényszerűségeinek meg kell felelniük, annak ellenére nem lehet a tiszta energiánál tisztább energia, hogy sokan máshogy látják a világot. Sokan máshogy látják, más elemeket ismernek, máshogy próbálnak meg dolgokat felépíteni.

A mágia pedig egy komoly problémával kénytelen szembenézni, nem mindenki számára elérhető. Hosszú időn át megváltoztatja a társadalmat. Mert kevesebb gondot jelent a halandóság, többet tanulnak az emberek, nem lesz igazán középkori a társadalom. Ez a fejlődési ütem, még akkor is, ha egy-egy kataklizma ezt időnként le is fékezi, időnként visszalöki a társadalmat egy korábbi szintjére előbb-utóbb elvezet a tömegek számára is elérhető módszerek felfedezéséhez.

Megjelenik a herbalizmus, az orvoslás, az egyszerűbb majd összetettebb mechanika, komoly ostromgépek készülnek, fejlődnek a hadihajók, új és új kovácsolási eljárások jelennek meg. Az anyagot megismerő népek egyre több kémiai reakcióra építhetnek, és szépen lassan változik a világ. Mindaz amit a mágia nem tud mindenki számára elérhetővé tenni, de az elérhető egyszerűségű technológiai eszközök igen, szépen lassan elterjed. Ugyanakkor azok az eszközök amiket technikai eszközökkel sem birtokol szélesebb közönség, azok esetében a kevésbé hatékony, újabb technikai eszközöket kevésbé látjuk viszont. Ez pedig erősen fékezi a technikai fejlődést.

Mint a varázslóiskolák agyelszívása is (a legtöbb intelligens embernek egy varázslóiskola adja a legjobb lehetőséget a boldogulásra). Ezek ugyanis elegendőek ahhoz, hogy a fejlődés üteme jelentősen visszaessen. Így nagyon nehezen alakul ki egy igazi technikai civilizáció. Ez pedig sokmindent befolyásol. Ezért is marad sok fantasy világ évezredeken át fantasy világ. Ezért merül fel, hogy a technikai civilizációkat a tőlük félő mágusok legyőzhetik, uralhatják, stb. azaz a világ ennyiben statikus.

Persze ez sem tart tízezer évekig, nem valószínű egy ennyi időn át a szétesés szélén álló világ sok dologban változatlan maradna. Ráadásul a technikai fejlődés általában társadalmi változásokkal is együtt jár. Tudom, tudom, akad olyan játék ahol márpedig ennek ellenére adott a stabilitás minden látható ok nélkül. A világ jellegzetességei a játékos kedvéért kell, hogy megmaradjanak, hiszen ő a márkanévtől adott értékeket vár. A márkanévhez koncepció, játékstílus, stb. is kapcsolódik.

Mégis azt mondom: összességében reális abból kiindulni, hogy a világ változik. Olykor pedig ez a változás igen furcsa módon történik meg. És nem elsősorban az új kiadásokkor megjelenő furcsa változásokról van szó, hanem elsősorban azok következményeiről kell beszélnünk. A változás lépésről lépésre jelenik meg. Nézzünk egy példát, a játékrendszer nevének említése nélkül. Ha valaki ráismer, bizonyára csak a véletlen műve lehet. Vagy éppen azé, hogy a meglátás illik a rendszerre.

A világ alkotói kezdetben nem minden vallás papjait szánják játszhatónak, hiszen bizonyos papokból, papnőkből nem lenne szerintük jó játékos karakter. Egyszerűen azért, mert az adott isten híveitől idegen a harc, nem tanulnak meg harcolni, nem rendelkeznek kalandozóhoz méltó tudással. Egyszerűen nem élnének túl, nem válhatnának hőssé világhű módon. De a játékosok panaszkodnak: ez vagy az a vallás az alkotók kedvence, másokat méltatlanul mellőznek. A későbbi kiadások között van amelyik hallgat a kritikákra, változtat a helyzeten. Egyes vallások követőiből életképes kalandozók, hovatovább remek harcosok lesznek. Még akkor is, ha valaki közli, hogy ők bár ezt írták, nem úgy gondolták. Ugyanis a játékos karakterek tetteit nem a le sem írt fejlesztői gondolatok, hanem a karakterek képességei, az általuk megélt kalandok formálják.

Nem az a baj, hogy ideig óráig ez példát jelent. Nem is az, hogy az ilyen karaktereknek lesz 1-2 követője. Hanem az, hogy ezzel az adott hit hősei is harcosabb alkatúak lesznek, az adott vallás változik. A hittel együtt az egyház is változik, valamint az adott istenséghez kapcsolt ideák is. Ez sok esetben viszont egyházak közötti rivalizáláshoz, vallásháborúhoz, akár a panteon széteséséhez is vezethet. De hiába mondja azt bármely fejlesztő, hogy nem ilyen világot akart, nem ilyen világot képzelt el, az egyes változtatásoknak a következményeivel is számolni kell. Aki nem képes a következményekkel számolni, az nem alkalmas fejlesztőnek. Ilyen egyszerű. Mint az is, hogy a jó fejlesztő legfontosabb ismérve, hogy képes az általa leírt ötletek valamennyi következményével számolni, azokat fenntartások nélkül elfogadni.

Ahogy sok fantasy világ esetében a hit isteneket teremt, más esetben (pl. Shadowrun esetében) meghatározza idolok, totemek jellegzetességeit, megint más esetben a hit máshogy befolyásolja a világot, de ilyenkor akár egyetlen apró esemény, egyetlen apró változás is előreláthatatlan folyamatokat indít el. Ebben a helyzetben viszont a pap kevésbé szolgálja, nagyobb részben képviseli az istenét, így is irányítva a hívek hitét. Fontos elérni, hogyha a hívek az istenük nevét mondják, valóban rá, és az ő hatáskörében gondolkodjanak.

Hogy ez csak a papokról szólna? Hogy 2-3 alkotó "öncélú ekézése" lenne? Valójában sokkal inkább arról szól, hogy maga a világ is változik, más ideák, más szellemek állnak az egyes korszakokban ugyanazon tárgy mögött, így sok esetben a varázslatoknak is változniuk kell. Ezzel pedig egy igen fontos pontra világít rá: A varázslók tudományának követnie kellene a világ változásait. Ha a varázsló lassabban alkalmazkodik, mint ahogy a világ változik, akkor bizony a hatalma csökken. Így előfordulhat, hogy az ősi időkben még a varázslók is hatalmasabbak voltak. Az ősi időben ezzel kerekedhetett felül egy faj a másikon, míg ma már nem ilyen egyértelmű a varázslók előnye.

Sok ösztönös mágia szinte azonnal alkalmazkodik, de az esetleg erősebb (jobban erősíthető) tudatos mágiahasználat esetében a fejlődéshez bizony komoly kutatómunka kell. Ha pedig nem elég időt fordítanak rá a varázslók, akkor a folyamatos fejlesztés ellenére is visszafejlődnek. A mindenki által megismert technika amiben mindenki hisz viszont nem változik, ott a fejlődés nem tesz ekkora kacskaringókat. Hiszen ott a "közönséges halandók ismeretei" gondoskodnak a stabilitásról és a biztonságról.

A világ változásával a korábban biztonságos mágiaformák is veszélyessé válhatnak, a világot rosszul leíró varázslatok "rést üthetnek a valóság szövetén". Van amelyik rendszer ezt démonok (Codex), más paradoxon (Mage) néven ismeri, megint más esetben a bizonytalan de időnként erősebb varázslatok használatát külön iskolának tekintik. Lehetne még sorolni számos más példát. De jól látszanak a mágia korlátai is. Nem túlzottan stabil. A varázslóknak ezért jelent érdekes területet a korábbi mágiaformák tanulmányozása: Azok ugyanis közvetlenül nem alkalmazhatóak, de az összefüggéseik megismerése közelebb vihet egy ma is használható felfedezéshez.

Fontos kérdés, hogy hogyan érzékelheti a változásokat egy karakter? Mit lát ebből a varázsló?

Első példaként a Shadowrun rendszerét említeném, a 3. kiadás terminológiáját használva, de hivatkozva a 2. kiadás idején megjelent kiegészítőkre is. Létezik egy furcsa fogalom: Az asztrális háttérzaj. Ami furcsamód szinte tökéletes példa még akkor is, ha közvetlenül nem jelenik meg. Sokan azt mondják, az asztrális háttérzaj zavarja a varázslókat. De felmerül a kérdés: mit csinál még? Például meg is erősíthet más varázslókat! Sőt, előfordulhat olyan, hogy általában a mágia nem elérhető a világban, de egyes helyeken és időpontokban, pont az azokhoz kötődő háttérzaj okán mégis az.

Az asztrális háttérzaj valószínűleg nem más, mint az emberek hite által formálódó világ egy megjelenési formája. Ahol sok szörnyűséget élnek meg az emberek, ott sokkal rosszabbnak, kegyetlenebbnek látják a világot, akár "démonokat" képzelnek mögé... Ezzel pedig toxikus szellemek uralma alá hajtják a helyet, megerősítik a sötétebb idolok és tradíciók hatalmát. A többiek számára viszont kicsit idegen a helyzet. Ha a mágiaelmélet alapjait a fentiek szerint értelmezzük, akkor bizony az asztrális háttérzaj is a leírtak szerint működik. Sőt, akár az ébredés előtti mágiát is megmagyarázza. Vagy ami még nehezebb: A Nagy Szellemtánc működését.

Az Internetnek és a piaci igény által életre hívott kábeltévés csatornáknak köszönhetően bármely vélt vagy valós parajelenség híre eljuthatott szélesebb tömegekhez, egyre többen kezdtek el hinni az ezek mögött álló misztikus erőkben. A mágia ezzel elkezdett visszatérni. A "koncentrációs táborokban" haragvó szellemeket vizionáló indiánok, akik az identitásukért küzdve (az átnevelés ellen) még inkább a hagyományos hitükhöz fordultak könnyen teremtettek egy egyre erősödő háttérzajt, egyre erősödő mágiát, egyre nagyobb körben.

Ezzel egy időben a nyersanyagok "bányászata" ott is megéri ahol az korábban túl kockázatos volt. Így egyre több baleset mögé látják az emberek a haragvó természetet, mint misztikus erőt. Egyre nagyobb bármely baleset, vihar, természeti csapás iránt az érdeklődés, ez pedig globálisan is kedvez a hasonló mágiákkal. A nagy szellemtánc lehetségessé válik. És mindenkivel elhiteti, hogy a mágia visszatért. A hitvilág, a mágia egy szempillantás alatt megváltozik.

Nem állítom, hogy csak így lehet magyarázni, még azt sem, hogy az alkotók így magyaráznák. Azt viszont igen, hogy ebbe szinte minden kiegészítő, minden kaland története belefér. Értjük miért tud Harlequin a rémek visszatértéről beszélni, miért formálja a mágiát a filmvilágtól kezdve minden. Megannyi kaland építhető a mágikus kutatásokra. Így aki a mágia természetét boncolgatná egy mágikus kampány keretében annak ez az irány is remek magyarázat lehet.

Sok más világ mesélésénél lehet jó támpont így a Shadowrunból is ismert asztrális háttérzaj, és erre a koncepcióra megannyi játékban lehet remek kalandot mesélni. Persze a dolog könnyen összeköthető az időpontokhoz kötődő babonákkal, asztrológiával, ami hasonló módon tud háttérzajt teremteni. És itt nem csak az üstökösökre gondolok, hanem bizony a megfelelő együttállásokig a csillagok között várakozó, a világunktól távol tartott szörnyekre / ősi istenekre, vagy éppen megannyi más dologra, megannyi más hasonló játékból.

A varázslás pedig innen nem feltétlenül lesz misztikus dolog, sok esetben inkább az egyes ideák / szellemek / metasíkok / stb. közötti kölcsönhatások ismeretéről és tudatos kiaknázásáról lehet szó. Persze nem minden mágiahasználó tud mindent a mágiáról, így valamennyi misztikum is megmarad. A ki tudja, hogy hogyan és miért működő ősi varázslatok, varázstárgyak esetében pedig még több is. A mágia, ha kellően ritka, akkor bizony csodálatos is tud lenni.

Hiszen számos ősi mágia működési módja lehet ismeretlen, és bizony itt is visszajött a képbe a fausti alku. Mint ott is, ahol valaki tudatosan formálná úgy a világot, hogy neki könnyebb legyen varázsolnia, és ehhez félelemre, fájdalomra építene. Megannyi sötétebb hangulatú történet építhető erre. Nem tűnik nehéznek kalandot építeni ezekre a helyzetekre.

Egy fantasy világ vallásháborúi is elsősorban arról szólnak, hogy mely vallás ideológiája szerint működjön a világ. Hogy mely istenséghez hasonlítsuk a világ "ideáját". Ez a hasonulás elvezet oda, hogy az adott istenség hatalma is kiteljesedik a világon. Persze közben maga az istenség is változhat. A világ megváltoztatásának képessége jelentheti sok világban a hatalom igazi mércéjét. Ez egy természetes és egyszerű mérce. Egy klasszikus egyistenhit esetében az világ feletti kontroll azt jelenti, hogy a világ "ideája" az adott hittel, annak törvényszerűségeivel kapcsolódik össze, így a hit által diktált törvények kiterjednek a világra.

Az ideák nem csak a világra, hanem fajokra, népekre is kiterjedhetnek, így könnyen elfogadhatóvá válhat a faji, vagy kultúrák szerinti panteonok megjelenése, könnyen előfordulhat, hogy egy-egy tárgy több istenséggel áll kapcsolatban, vagy akár az is, hogy két hasonló tárgy más-más istenség befolyása alá tartozik, csupán azért, mert máshol készült, máshol van.

A legtöbb idea kicsit a hit által konstruált. Van aki szerint az ősföld látványos kristályokból épül fel, mások szerint simára csiszolt mint egy kavics. Mindkét gondolat ha az ősföld ideájára is. Ez bizonytalanná teszi ugyan a varázslói mágiát, de viszonylag fontos dolgot mond el a papi mágiával kapcsolatban. A hit nem elsősorban az adott isten létezésében való hitet jelenti, hanem elsősorban arról szól, hogy milyennek hisszük az adott istenséget, annak befolyását.

Fontos kérdés mennyire hiszünk az adott istenség igazában, mennyire gondoljuk úgy, hogy jó is az, hogy ő irányít, mennyire akarjuk az adott tárgyak ideák feletti kontrollt az ő kezébe adni. Ez a hit, bizalom sok esetben valamilyen szintű hitelességet is követel meg. Mivel az egyes istenségek közvetlenül ritkán jelenhetnek meg, e kép fenntartása jelentős részben az egyház feladata. De itt nem működik a bort iszik, vizet prédikál irányzat. A pap nem a szavaival, nem az egyszerű egyházi szolgálattal tesz istene kedvére.

Az egyszerű egyházi szolgálat ugyanis személytelenné teszi az adott istenséget. A hívők többet nem hinnének igazán a tanokban, elvekben. Abban hinnének, ha a templomba járnak a pap majd segíti őket. Az adott isten helyett az adott egyház ideájához próbálnák kapcsolni a világ feletti befolyást, a papok jelentős része is inkább az egyház papjává válna. A papok számára fontos, hogy a hívek lássák, hogy milyen is az istenük, milyen elveket, milyen személyt kössön a hit majd a világ dolgaihoz. Azaz a valós istenek papjai inkább képviselik az istenüket, mintsem egyházi szolgálatot látnak el.

De könnyen látható az, hogy egyes ideákat a hit nem csak istenségekhez, hanem egyházi tanokhoz, az egyház befolyásához köthet, ahol a pap, az egyház, és a mögé tett név, ahol sokan egy istenséget neveznek meg, de az egyházra gondolnak kegyet gyakorol adományért és szolgálatért cserében. Megjelenhet a szolgálat és kegy rendszere. Az egyházat más lényekkel kötött paktumok, fausti alkuk is befolyásolhatják, lehetnek sötét titkok. Ölhetnek, embert áldozhatnak (olykor démoni segítő számára) egy nem létező alak nevében, és az egyházból csinálnak egy hatalmas masszaként működő istenséget.

Az ilyen egyház pedig ösztönösen fél a varázshasználóktól, mert azok felismerhetik az egyház hatalmát működtető mágikus törvényszerűségeket, leleplezhetik vagy akár megismételhetik a csalásukat. Ismerünk ilyen istenséget valamelyik játékból? Talán igen. Van olyan ahol a "kezdetektől meglévő" koncepció ugyanazon vallás kapcsán hol hamis hitről beszél ami mögött nincs isten, majd kitalálják van valami ami mégsem az amiről beszélnek, végül, hogy a "kizárólagos" hatalomról szóló egyistenhit mégis igaz, sőt igazabb mint a többi. Sokféle kavarás lehet, ahol mindenki azt mondja, az éppen aktuális koncepció az eredeti.

Az eddigi koncepció szépsége éppen az, hogy számos világot le tudsz vele írni, választ kapsz azokra a kérdésekre amik zavarnak. Elmondja mi lehet a titka a hamis hitnek, s mi adja ilyenkor a papi mágiát. Miért ne harcolnának egy isten hívei? Félreértés ne essék: Itt a fentiektől függetlenül is két helyzet lehetséges. Vagy szándékosan nem tanulnak harcolni, kerülik a harcot, a papjaik inkább meghalnak, mintsem az istenüket már nem képviselő fegyverforgatókká váljanak, s ezért a papjaikból szinte sosem vállik harcban is éleképes kalandozó. Vagy elfogadják azt, hogy a papok is tanulnak harcolni, fegyverforgatóként is képviselhetik az egyházat. De ez esetben az ilyen minta, az ezzel hőssé válló karakterek is hatnak a világra.

Egy világ alkotója persze mindkét irányban elindulhat. De az író, íróból lett fejlesztő, aki immár a 3. egymásnak ellentmondó koncepcióról állítja azt, hogy az az eredeti, és a koncepció mellett csupán önmaga áll érvként, annak nehezen hiszem el, hogy következetesen viszi tovább a világa fejlesztését. Igaz ez kalandmesterekre, amatőr és profi fejlesztőkre egyaránt. És nem mondom azt, hogy ez "lényegtelen". Mert bizony a varázshasználókkal, papokkal való szerepjátékot ezek az alapvető mágikus törvényszerűségek, az őselemekről, istenekről, totemekről alkotott kép határozza meg. Az ilyen karakterek számára a cikkben elemzett törvényszerűségek fontosak lehetnek.

Természetesen lehetne beszélni a külső síkok és a hit kapcsolatáról, párba lehetne állítani a mágiaelméleti alapokat a jellem rendszerrel, fel lehet vetni a kérdést, hogy vajon Drizzt tényleg jó jellemű? Lehet beszélni ideológia háborúkról az egyes világokban. Sőt el lehet mesélni azt is, hogy a világokban keletkező, a játékosok által is észlelt zavaró ellentmondások hogyan keletkeznek. Eljuthatunk oda, hogy e rövid kis mágiaelméleti ismertető sok hibát segít kivédeni. Persze sok kiegészítésre szorul. Például a kor ideák kérdését is fel lehetne vetni. Lehetne beszélni a világalkotás következményorientált módszeréről, és sok más apróságról. De mindez a következő cikkek témája.