Home

Elnézést, de némi matek jön. És nem csak a kockákról szól a történet. Egyszerűen azért, mert a 3d6, mint egy kidobási módszer az átlagember tulajdonságára kicsit furcsa. Elsőre nem tűnik olyan rossznak. Majd eszünkbe jut, hogy egy nem egészen 500 fős faluban így általába lenne 2 olyan akinek 18as az ereje. És további 6 akinek 17es. Ha egy karakternek 10 tulajdonsága van, akkor körülbelül 17% esélye lenne, hogy ezek mindegyike 14 alatt van. A játékos karakterek kapcsán, akik ki akarnak tűnni a tömegből nem árt ennél jobb tulajdonság. Szükségszerűen elindulunk egy kicsit a tápolás irányába. Mert nem feltétlenül álom karakter egy lovag aki egy ilyen  kis falu esetében átlagos esetben nem lenne benne a 10 legerősebb emberben.

A játékos joggal dönt úgy, neki a 14 nem feltétlenül elég. Egy 500 fős faluban általában 81 ember legalább ilyen erős. Mondjuk ezzel nem sok szkandert nyerne meg a karakter. Ha pedig ebben a környezetben a játékos karakter ki akar tűnni, akkor kényszerűen fog olyan értékeket keresni amik már jelentős pluszt adnak. Tápol. Mert éppen csak egy kicsit akar jobb lenni, mint az átlagember. És igen vicces az amikor egy Facebookos vitában valaki meglepődik, hogy én nem húzom fel az átlagembert a játékos karakterek szintjére. Hiszen, ha felhúznám, a játékos ki akarna tűnni az átlag emberek közül. Ezt csak akkor tehetné meg, ha a felhúzott szintnél, a csapat átlag erősségénél erősebb lenne. Ez és a felhúzott ellenfelek miatti több TP, gyors szintlépés hamar elvezet a 47. tapasztalati szintű nekromanta vérpistihez. 

Nekiáltunk az ÚTKs NJK példatárat összerakni. Az egyik legnagyobb akadály a 125 elosztható pont. Hogy miért 125? Mert kérdeztünk. Ha nem kérdeztünk volna, akkor azt mondjuk az ilyen szintű fajoknál 135 lett volna a szabályos megoldás. A 10 köré tett átlag (9-11) mellett a 10 tulajdonság úgy nézne ki, hogy a "mind átlagos" az 100 pont. A maradék 25 pont: 8+8+5+4 alapon két 18as, egy 15ös, és egy 14es tulajdonságot eredményezne. Szerinted az "ez fantasy, valamiben azért tűnhessen ki a legtöbb mellékszereplő is" igénybe? Hamar úgy döntöttünk, a fiatal ember mellett az apjáé a fogadó, mire fogadós lesz már jön 5 pontnyi levonás a kor alapján. Csoda az, ha aki ebből ki akar kicsit tűnni, az tápol? Ha pedig szorítja a rendszer akkor csoda, hogy megnézi milyen lehetőségei is maradnak?

Ha a 135 posztot osztanánk el, akkor lehetne 3 darab 18as... egy 17es és egy 14es. Mondjuk fogadósnál, parasztnál, pincérnőnél. Az eredmény? Sok játékos tápolni fog. Ezt sokan problémának élik meg. A rendezvényeken való tápolást a rendszer szintjén próbálják orvosolni. A rendszer sok korlátja miatt számos karakterkoncepcióról, a regényekben is látott ikonikus képességekről és megannyi másról le kell mondani. Sok játékos immár nem motivált az adott rendszer használatában, de a tápos kap egy kis kihívást, az ellenfelet is ugyanez korlátozza, és ő megkeresi az újabb kiskaput. A D&D 4. kiadás lezárása olyan jól sikerült, hogy megannyi fórumon megkérdőjelezték szerepjáték-e még, de a tápolásnak nem vetett véget. Ellenben a tápolás miatt egy idő után a magasabb képességek elterjednek, ha pedig csak ezek között választunk, a rendszer felbontása csökken.

Mi történik ha megfordítjuk a felállást? Ha ahhoz, hogy a karakter kitűnjön nem kellenek elszállt képességek. Ha feltételezzük, hogy a karakterek olyan feladatokat választnak amiket nagy biztonsággal meg tudnak oldani, így pedig a tápolással a játékos nem nyer szinte semmit, a rendezvényeken, versenyeken körülbelül 0 pontot kap, máshol pedig a csapat eldönti, akar-e a tápossal játszani... Ha mindezek mellett a haták lazák, sok a színes, érdekes karakter. És ha a rendszerben lévő jutalmazási mechanizus is inkább a jó szerepjátékot, a fejlődést jutalmazza és nem az eleve tápos karaktereket? Nos azt hiszem ez esetben a probléma jelentős része megoldódik. 

Csakhogy ehhez alapvető fontosságú jó támpontot adni a tulajdonságok kapcsán és fontos az, hogy emberi léptékű tulajdonságok kapcsán a játékosok és a kalandmesterek is jó támpontot kapjanak. Ennek kapcsán pedig könnyű az átlag mellett szórásról és mediánról beszélni. Hogy miért fontos a medián és az átlag elkülönítése? Mert a szelekció könnyen lehet, hogy máshogy hat mindkettőre. Ha mondjuk az emberek mintegy 23-26%-ának lenne 10es az egészsége akkor 10-es lenne a medián akkor is, ha mondjuk 27% lenne 10 alatt, 24% lenne 10-es, és 49% lenne 10 felett. De ugyanez lenne a helyzet fordított esetben is. Mégis más képességgel lehet kitűnni. Ha azt mondjuk, a születéskor várható tulajdonság átlaga 10 lenne... De a 10 alatti tulajdonsággal rendelkezők közül sokkal többen halnak meg háborúban, betegségben... Akkor azt is sejtjük az igazán alacsony egészség igen ritka lesz. Az átlag magasabb lesz mint a medián. Az evolúció viszont hosszú távon a mediánt és az átlagot is együtt emelheti. 

Egy sötétebb világban ahol azokat végeztetik ki jó eséllyel akik túl jó adottságokkal rendelkeznek, és ezért veszélyesek lehetnek az uralkodóra? Akár egy fordított helyzet is előállhat. Ennek a kérdésnek a tisztázása így a világleírás és nem egy alap rendszer része. A szórás viszont azt segít meghatározni, hogy a karakterek mekkora része rendelkezik átlag feletti értékekkel. Ha a 3d6 esetében látott 3 körüli szórás helyett 1.5 körülit keresünk (természetes eloszlást alapul véve)? Hát egy 500 fős faluban mondjuk 6 embernek (5.85) lenne 14es vagy magasabb ereje általában. De 16os erő már egy 8000 fős kisváros legerősebb embere címre is elegendő. 

De ha a szelekció miatt az átlagot feljebb toljuk 0,5-1 ponttal, de a medián marad... Hát akkor már sok NJK tűnhetne ki egy kicsit. Oké, olyan nincs, hogy "mindenki kitűnik", mert akkor senki sem tűnne ki, de általában mindenki tehetséges lenne valamennyire. A termésszetes szelekció, és a spártai módszer helyett az istenek akarata, a világ fantasy volta, stb. is elérhet hasonló hatást. Ha pedig 1-2 9-es tulajdonságot is bevállalsz sok mellékszereplőnél, ami egyáltalán nem egy szuper feltűnő dolog, és mondjuk nem 125 hanem 105 pontot osztasz el (vagy maximum 110-et) abból is lehet érdekes NJKt alkotni. Ellenben a tulajdonság skála nagyobb részét használva máris jobban ki tudod hangsúlyozni az NJKk közötti különbséget. De nézz csak kicsit bal oldalra! A furcsa kis grafikon egy korábbi cikkünkben is szerepel. Ott a képességpróbáról is beszéltünk. És arról, hogy fontos az, hogy a deklarált átlagos képesség (10) esetében is legyen normális esély sok képességpróbára. Többek közt azért is, mert a teljes esélytelenséget sok reálisan megcsinálható feladat esetén a játékos nem fogadná el és elkezdene messze átlagon felül, már bónuszt is adó tulajdonságokra ácsingózni, és a karakterét is úgy fejlesztené, hogy orvosolja a problémát, és ha a tulajdonságai is "szürkék és esélytelenek", hát valami netről levadászott ómágiás fajjal, tápos kaszttal, iskolával tűnjön ki a tömegből. 

A 10 feletti rész alá dobást elfelejtve, teljes képességet használva a rendszer felbontása is nő, és számos problémát meg tudunk oldani. De kérdés mivel dobjunk. Van aki a 20 oldalú dobókockát mutatja. De ugye azt meg is kell venni. Kapásból van rá olyan opció, hogy 2 darab 10 oldalú kockával dobunk. A siker esélyét mutatja az ábra. Ha pedig 3d6 módszerrel dobjuk a tulajdonság alá? Nos, itt ismét szórásban van különbség. Meg abban, ha a harcrendszer, a %-os képzettségek miatt nem kellene 10 oldalú dobókocka, ... De kell. A szórás ilyen változása viszont azt eredményezné, hogy 1-1 pontnyi különbség a képességekben sokkal hangsúlyosabb lenne. 

Lehet erről is dönteni. Nomeg arról is, hogy mennyi szerepet kapjon a véletlen, és mennyit a biztos tudás. Vagy arról, hogy miért is kötődik oly sok játékos annyira a 10 oldalú dobókockához. De fogadjuk el, hogy van jó megoldásunk a képességpróbára. Akár a javasolt is. Most már csak azzal kellelne foglalkozni, hogy mennyire legyen gyakori mondjuk a világban a 13-as, vagy a 17es képesség? És egyáltalán hogyan lehet ezeket a gyakoriságokat értelmezni? És bizonyára senkit sem lep meg, ha azt mondom a szemléltetés még nagyobb probléma. Erre is vissza fogunk térni.