A triviális válasz az, hogy mert a közösség jelentős része elutasítja. A nem triviális válasz viszont jelentős részben egy olyan koncepcionális hibánál jelenik meg, amit nem lehet anélkül korrigálni, hogy az egész rendszert cserélnénk. Ez a hiba pedig a Képzettség Pontok koncepciójánál van. A KP egy olyan rendszer koncepció szintű elem, ami a M.A.G.U.S. legelső kiadása óta rossz, hibás. Ahogy az amund szépsége kapcsán a képességek, a szépség efiníciója nem következetesen jelenik meg, úgy a képzettség definíció alkalmazsa sem mindig következetes. Képzeld el a helyzetet: Nincs szabad KP-d, de egy unalas hajóúton téged többen is tanítanak csomózásra. A csomózásról szerzett ismereteid tanulással szerzett tapasztalat alapon TP-t érnek, így a tudásod részei lesznek. De nem lesz semmilyen képzettséged a csomózásra. Ezt a problémát 3 módon lehet feloldani.

• A képzettség nem a tudást jelenti, hanem adott formális képzés elvégzését. 
• A KP/szint a szintlépéshez tartozó iskolai tanulás alatti szabadidőt jelenti. A kalandban tanult dolgok, a máskor szerzett képzettségek ettől függetlenek.
• A tanulással szerzett tapasztalat mellett TP → KP átváltással, majd a KP elköltésével.

Az első eset a KP és a képzettség fogalmában a hagyományos rendszer szintjén szabályos. Sok más ismerettel (mi öli meg a trollt, stb) együtt a koncepció szerint a rendszer része. A képzettség szintű begyakorlás a szimtlépés idejére maradhat, de a teljes tudatlanság (képzettlenség) és a megcélzott képzettség fok között lebeg valahol a karakter. Pluszt nem kap belőle, de a képzettléenség minuszait a KM szituációs módosítóval csökkenti. A TP kapcsán a TP forrását, időigényét feljegyezve a vita is elkerülhető, és ezt már karakteralkotáskor is megteheted.

Lehet az, hogy nincs írás / olvasás képzettséged. Azt mondod a rendszer szar, mert nem volt rá KP. Valójában az írás/olvasás olcsó, ha nem volt rá KP akkor te választottad azt, hogy valami fontosabb, és az ÚTKban is előfordulhat az, hogy valami alapvetőre ezért nem jut KP. De jelenleg mondhatod azt, hogy írás / olvasás tanulása terén rendelkezel tapasztalattal. A TP értéket lefedi a tanulással szerzett tapasztalat idő arányosan csak azóta nem lett ebből képzettség, nem vizsgáztál belőle, nem rögzült a tudás iskolarendszerben. Azt mondod, hogy így előre tanulva kevesebb időt venne igénybe a képzettség elsajátítása, KP szabadulna fel? Én meg azt, hogy a matekóra attól nem lesz rövidebb, hogy előre tudod a tananyagot.

A második opció ugyanide vezet, és a két opció egymást erősítve a hibát jelentős mértékben visszaszorítja. A komoly bug az, ha a játék közben valódi képzést végez el a karakter, valóban teljes, begyakorolt képzettségről lenne szó.A Rúna ilyen esetben a KP meghitelezését említő opciói jók. A világban az történik, hogy ugyan a karakter a tanulással szerzett tapasztalat kapcsán lesz jogosult a rendjében további tanulásra, de ebből vizsgáznia kell. Az idegen képzést nem ismerik el és ezért újra megjelenik a megfelelő oktatás időigénye. Itt igazolja vissza a mestere felé a tanulással szerzett tapasztalat (a TP) meglétét. A rendszer, ha a Rúna oldalain is felvetett KP hitelezést is választjuk stabil. A karakter azért nem tudja a KP hitelt maga előtt tolni, mert a mostani szintlépésnél vizsgázik a tanulással szerzett tapasztalatból. 

A harmadik opció az Új Tekercsek megoldása. De a TP beváltásos, versenyre való karakteralkotási házirendszerek is ebbe az irányba mutatnak többnyire. 

De van egy másik értelmezési irány. Ez azt mondja ki, hogy a megszerzett KP nem a maximális képzettséget jelenti amit a karakter választhat a KP elköltésekor, hanem a minimális mennyiségű képzettséget jelenti ahhoz, hogy a karakter a szintlépés (beavatás, titkos harci mozdulatok átadása, stb) megszerzéséhez birtokolni köteles. A KM ezen felül képzettség jutalmat adhat, akár jó előtörténetért, akár a Rúna előny-hátrány rendszeréhez hasonlóan. Az iskolához tartozás, vizsgák, stb. ami a kasztrendszert, szintlépést indokolja egyértelműen ebbe az irányba mutat. Ez az irány a megegyezéses háziszabály szintje, de a rendszer logikájától nem idegen.

Mi volt az egyetlen olyan szempont ami legitimmé tette a fenti opciókat? Az, hogy a rendszer bevallottan nem törekedett játékegyensúlyra. Nem hitte el egy pillanatra sem azt, hogy egy frissen végzett, tapasztalatlan varázsló olyan szintű kalandozókhoz csak úgy varázsütésre csatlakozni tud, akikkel egy szinten van. Az életpályájuk hasonló szakaszában lévő kalandozók voltak nagyjából egy szinten. A karakterek különbözősége teremtette meg a kalandmester lehetőségét arra, hogy történeti egyensúlyt teremtsen játékegyensúly nélkül. Ebből a szándékból következik, hogy ebben a rendszerben nem hiba a játékegyensúly hiánya, hanem feature, koncepció. 

A hagyományos rendszer indokolható, sőt indkolt cél elérésre alkalmas eszközt választott, ami megfelelő értelmezés esetén működik. 

És jött az Új Tekercsek és az Új Törvénykönyv. A hasonló tapasztalatot, ami nem jelent érdemi képzést, a képzettségek és a képzések közötti kapcsolat szétszakításával elsőfokú képzettséggé sikerült átminősíteni. Ezzel az első megoldás érvénytelen lett, a második megoldás viszont nagyobb gond. Hiszen ezt a tapasztalatot nem a szintlépéshez tanulni visszatérő kalandozó szerezte. Ekkor most ingyen lesz a képzettség? Vagy a 3. irányt keressük? Bármelyik irányt követjük minden olyan szabály amit a rendszerben az egyensúly érdekében hoztuk értelmetlenné vállik, mert ingyen is van pont. 

A probléma feloldására fentiekben javasolt megoldások így a rendszertől idegenek. 

A KAP rendszer kapcsán kétféle értelmezés merül fel. Az egyik szerint cél a játékegyensúly, a másik szerint nem. Ha nem cél az egyensúly, akkor a fenti első fok képzettséghez kötése jelent koncepciónális hibát és ássa alá az ötfokozatú rendszer egyik alappillérét. Másrészt viszont sok reálisan felépíthető induló kalandozóra kevés a pont, és ha egyensúlytól függetlenül szabadságot akarunk adni, akkor ez megbocsájthatatlan hiba. Az első fok kiszerkesztése nehezebb feladat, a "pontosan X pontból alkoss karaktert" helyett a "legalább X pontból alkoss karaktert, mert az alatt egydimenziós, túl gyenge ahhoz, hogy hihető kalandozó legyen" irány felé el lehet mozdulni. Ha csak minimum van megadva, a maximumot a csak az korlátozza mit enged be a kalandmester, mi fér bele a csapatba, a kalandba, nem merül fel olyan, hogy valamire nincs elég pont, nem szabad a rendszer. Innen már csak 5-6 más részét kell a rendszernek megreformálni, meg a harmadik fokot kiszedni, az ötödik foknál lévő több specializációt önálló képzettséggél alakítani, és...

Ha viszont a játékegyensúly cél, akkor bármely képesség, képzettség ára annak a hasznosságával kell, hogy arányos legyen. Ezzel kapcsolatban általános probléma amit sokszor jeleztem, hogy mivel azt sem tudod mi kerül elő a kalandban, nem tudod melyik képzettség lesz hasznos, tápos, stb. Egy harc nélküli nyomozós kalandsorozatban a sokadfokú fegyverhasználat előnye egy olyan fegyverre ami nem érhető el 0. Mégis pontba került. Az a képzettség amit használni is tudsz a kalandsorozatban végtelenszer jobb deal, ennél nagyobb egyensúlytalanság nincs.

De a fenti problémán túl van egy másik probléma is. A rossz rendszer gúzsba köt. Piszok sok olyan képzettség van, amit specializáltan illik felvenni. A történelemismeret sem vonatkozik mindig, mindenre. Jelezni kell, hogy mire jó. A helyismeret is ilyen. Ezen képzettségek egy része viszont drága, sikeres használat esetén sem jelent számszerű előnyt, viszont könnyen köti gúzsba aa karaktereket. Az ilyen képzettségekkel rendelkező, és végeredményben amúgyis gyengébb karaktereknél előbb fogy el a pont, mint az erősebbeknél. A probléma nem csak az, hogy nehezebb megcsinálni a karaktert, több számolást igényel. Sokszor nem lehet megcsinálni a karaktert. Nem titok, van olyan életút játékunk, ahol mondjuk 6 boszorkány a 6 JK, vagy volt már 6 fejvadász, 6 tolvaj.

Ahhoz, hogy ne legyen annyira elszállt vérpisti karakter, a pont viszonylag kevés szabadságot ad a durva kombókra is. De arra is, hogy egy karakter tudását egyedivé tegyük. Mindegyik boszorkány számára lesz elegendő pont ahhoz, hogy boszorkány legyen. Remek szexuális tárgy a játékban. Valószínűleg nem sokkal több, nem is sokkal kevesebb. De akinek tudományos érdeklődése van, könyvmoly lenne és kutatná a mágiát, annál eljön a fal. Aki csak tápolná magát, annál kevésbé. Ahhoz, hogy az egyensúlyra törekvő rendszerben legyen valami amiben tényleg jó a karaktered, sokszor egy irányban vagy kénytelen fejleszteni. Ez pedig ártalmas. A látszólagos szabadságot hamar korlátozza a pont is, de a mi lesz életképes build kérdés is. 

Kötelékek vannak, gúzsba is kötik a karaktert. A 6 boszorkányra épülő életút esetében a különbségek java gyorsan eltűnne ÚTKra átállva. De az egyensúly ígéretéből nem lenne semmi. 

Az ÚTK rendszer több okból megvalósíthatatlan, ezért is indokolatlan cél elérésre olyan eszközt választott, ami alapvető belső ellentmondások miatt különösen alkalmatlan a célok elérésére. A kitűzött cél, az egyensúly, mivel mesélői döntésektől függ, mesélői döntésekkel máshogy elérhető, de az itteni rossz döntések ezt akadályozzák. 

Ellenpontként újra elmondom: A hagyományos rendszer indokolható, sőt indkolt cél elérésre alkalmas eszközt választott, ami megfelelő értelmezés esetén működik. 

Csak az a baj, hogy mire a következő kiadás megjelenik 25 éves lesz. Eljárt felette az idő. Olyan rendszer kell ami legalább ennyit tud, legalább ilyen jól, de az elmúlt 25 évből tanult valamit. Ami számol azzal, hogy míg 25 éve egy szorzás sem volt jó a karakteralkotásnál, mert mi van, ha valaki nem szereti a matekot. Ma karaktergeneráló programokkal alkotnak sokan karaktert. Az app pedig akár szórással, az adott szintű tulajdonság gyakoriságával is számolhat, sokféle összefüggést követhet. És még akár arra is figyelhet, hogy a mesélő milyen jellegű kalandot említett, mi lehet a hasznos, és ennek megfelelően számolja ki azt, hogy a karakter mennyire fér bele. De ez nem az ÚTK féle irány. Nagyon nem az.

És egy karakter sok előnye, hátránya nehezen számszerűsíthető. Csak a rendszer miatt egyensúly sosem lesz. 

Ami szerintem kb. a laptopok elterjedése óta jó irány: A karakteralkotásnál a felvett értékek alapján a karaktert többféle szempontból értékeljük. Kapunk az eredményként számokat is, de színeket is. Zöld, a karakter a egtöbb történetben valószínűleg biztonsággal megy. Sárga, a karakter kezd kilógni nagyon a megszokott dolgokból. Piros, a karakter durván kilóg a normálisból. Ha túl kevés dolgot veszel fel akkor vázlatosságra leszel piros.