Toborzó körút a turistanegyedben

Ismét bizonyítja, hogy az életmódjához szorosan és elválaszthatatlanul hozzátartozik a vállvonogatás.

- Nem nyugdíjas állásra kellenek az új kölykök. - mondja olyan lágyan, ahogy csak az ilyen kevéssé emberbarát kijelentéseket lehet. De azért folytatja. - D ha sikerül megfelelő áron elpasszolni, annak se vagyok ellenére. Majd meglátjuk.,

Lehuppan a motorháztetőre, és onnan, a lábát lógázva nézi végig, amint az ágrólszakadtak elősorjáznak a fedezékükből. A szemén látszik, hogy máris derűsen számolgat és felméri leendő (khm) üzletfelei adottságait. Mikor mind előkerül, ő is is odabattyog a többi említésre méltóval a legintelligensebbnek tűnőkhöz, hogy tájékoztassák őket a helyzetükről: ebben örömmel ki is veszi a közvetlen részét, derűsen magyarázva, hogy RASZtalan felebarátaik végre a nagyfiúkkal egy pályán játszhatnak. Persze ha nem teszik, az se baj, de a katonák ingerlékeny teremtmények... Rajong az ilyen helyzetekért. Valószínűleg nem hal bele, ráadásul megvan a tehetsége, hogy néhány könnyed, csevegő tónusú mondattal érzékeltesse, pontosan mennyire is fenyegetve vannak a beszélgetőpartnerei. A fegyveres fenyegetés előtt mindig ott kell legyen a fegyvertelen fenyegetés is, és most ezt adja elő - szigorúan cukormentes változatban, itt és most bűn lenne túltolni - a zökkenőmentes együttműködés érdekében.

A technikai részleteket megkapja Csavaranyu.

Végül készséges üzletfeleik szétszaladnak, és csakhamar kiderül, hogy valóban megdolgoznak a... Ha nem is pénzükért, de hogy jó szemmel nézzenek rájuk. Egész szép kis menüt hoznak össze, amiből ők aztán szemezgethetek. Sheriff különösen megörül a sufnituningos szerelőknek - ha valaki ilyen körülmények között ilyen tehetséget mutat, annak adj egy tisztességes műhelyt és ragyogni fog. A kocsmaszemélyzet nem olyasmi, amit sárból előhalászott gyémántnak nevezne egy mégoly elfogult illető is, de első blikkre használhatónak tűnnek és nem lesznek nagyok az igények. Ha a pusztulatból kikerülnek, már az is komoly előléptetés lesz mindannyiuk számára.

Ekkor dobja fel az elf a javaslatát, és ezzel erősen vegyes érzelmeket kelt kedvenc iszákosunkban. Hallott már szegről-végről a Zsarukról, hogyne hallott volna. //Hallottam? Van Bandaismeretem.// Annak viszont, hogy diplomáciába is bonyolódjanak velük, nem szükségképpen örülne. Nem vágyik rá, hogy ezen a környéken belefusson egy jobb sorsra érdemes régi ismerősbe; és még kevésbé vágyik arra, hogy ez a régi ismerős felismerje, és érzékeltesse, mennyit zuhant rendőrségi múltja óta. Valószínűleg sokkal többet, mint a Copper Boys tagságának nagyobb része. A gerincük is lámpaoszlop ahhoz képest, ami neki megmaradt. De azért rábólint. Mi mást tenne? Az erősítés az erősítés, és nagyobb méltánytalanságokat is lenyelt az utóbbi években.

Csak ne várja senki, hogy a reflektorfénybe áll velük szemben. Fegyverrel kell kergetni, hogy arra hajlandó legyen.

Kellemesen meglepődött, meg kell hagyni. Észrevétlenséget, rosszabb esetben undorodó pillantásokat várt, amiért egy csapat bunyós és kurva között kötött ki piásan; ehhez képest rövid időn belül a kezét rázogatják. A szolgálata többet látszik számítani mint az azóta eltelt idő... Ki hitte volna. Nem fog egy csapásra gyökeresen megváltozni az önértékelése, persze, de ez most jólesett neki, különösen egy ilyen robin hoodi hírnévnek örvendő bagázstól. És így talán jobban ki is mer bontakozni a Zsaruk jelenlétében. Talán még jól is járnak ezzel, bár nála sose lehet tudni.

A szerelő trióval hajlandó törődni. Őket kikérdezi az előéletükről meg arról, mihez értenek, mivel volt már dolguk a praxisuk alatt. A többieket csak végigmustrálja. Kidobó legyen ijesztő és kemény; a többiekhez meg csak annyira ért, amennyire a kocsmatöltelékek - elég pár szó. Fast forward előre, és vélhetően mindannyiukat leszerződtetik.

A megszólításra felnéz és szélesen elmosolyodik. Jóval fesztelenebb, mint fél órája volt.

- Ja, remekül van. És jó a füled. Az ügynök megkezdte bandás napjait. - vigyorog. Láthatóan csiklandozza a humorérzékét a szituáció. - Vagy mi csaptunk föl zupásnak. Döntsd el magad. Mindenesetre nagyszabású rendcsinálás van a láthatáron.

Széttárja a karját és vigyorog, mint aki meg van győződve, hogy szellemes. Igazából nincs.

- Vagy az egyik, vagy a másik. Talán csak egy kis vadnyugati izgalomra vágyik. Ki tudja? - a többi mondanivaló kicsal belőle e kis hunyorgást. - Majd ha túlélem ezeket az izgalmakat nem felejtem el megtisztelve érezni magam.

Ha a másik jól tudja, akkor egész szép kis ütőerővel szolgálnak és ez alatt nem csak tűzerőt kell érteni. Egy kicsit talán nyugodtabban alszik majd tudva, hogy a sherwoodi vidám legények ilyen nagy erőkkel fogják a pártjukat. Minél többen és minél jobbak közte és a repülő ólom között, ugyebár.

Komoly-e? Még fogalmam sincs. Én csak egy szegény középvezető vagyok. - sajnálkozó képet vág, de ne annyira, hogy komolynak tűnjön, aztán a háta mögött a páncélosokra bök. A járművek úgy gubbasztanak az élénk tekintetű birodalmi rohamosztagosok között, mint a huszonegyedik század harci elefántjai. - Csak következtetni tudunk, nem?