Figyelmeztetés: A cikk hosszú lesz és bonyolult. Elsősorban azoknak szól, akik szerepjáték rendszer fejlesztésével foglalkoznak, legalább hobbi szinten és kötődnek Ynev világához. Eme figyelmeztetés nem véltlenül volt itt olvasható. A játékos ugyanis joggal várja el azt tőled, mint alkotótól, hogy egy csomó mindennel ne kelljen foglalkoznia, mert azt te már megtetted helyette. Az ellenőrzést is, így valamilyen minőséget garantálsz. Nem lesz olyan játékrendszer amivel mindenki egyetért, de ha mindenki kéréseit, ötleteit össze akarod gyúrni, akkor cserében következetes sem leszel, és nem is tudsz egyenletes minőséget kreálni. A te feladatod figyelni a matekra, az összefüggésekre, és jópár apró koncepcióra, hogy a játékosnak ne kelljen. 

Ez a cikk nem arról szól, hogy mi férne bele egy ÚTK megreformált, kijavított kiadásába. Három okból sem. Egyfelől mert a helyzet még legalább pár napig bizonytalan, és nem tudni, hogy lesz-e ÚTK 2. Másfelől nem tudni, hogy lesz-e más. A harmadik szempont pedig, hogy az ÚTK egy esetleges felújított változata nem drasztikus változásokról, nagy reformról szól, hanem némi errata-ról. Itt részben ennél kisebb változtatásokról van szó, mint a képzettségek listájának drasztikus de fokozatos bővítése több kiegészítőn át. Ehhez az új alapkönyv is kevésbé fontos. Részben hasonló kaliberű változásokról, például egy a rendszert népszerűsítő digitális alapkönyv. Részben pedig nagyobb változásokról, vagy a színfalak mögötti tervezési elvekről. Részben pedig - sajnos - nyilvánvaló üzleti szempontoktól. Az utóbbival kezdem. 

Hogy mi jelentősége ezeknek a kérdéseknek? Mert a M.A.G.U.S. történetében mindig a másik oldal volt a hibás. A gond az, hogy amikor sokak szerint Nyul volt a hülye, akkor a M.A.G.U.S. alapjainak lefektetése, a Renegát megírása után megjelent a CODEX. Újabb remek játék, és az itt lévő megannyi ötlet kapcsán nincs olyan aki elvitathatná tőle az ötleteket, és nem lehet azt mondani, hogy ezek ne működnének. Azóta a számítógépes játékok kapcsán is bizonyított. A szürkecsuklyások munkásságával kapcsolatban ugyan vannak egész komoly kétségeim, de használható térképet, stb. is letettek az asztalra. Azóta volt például Inomi, Tuan, Lunír. És ma már azon van a legtöbb vita, hogy akik sok helyen tévedtek azt már nem aktív cégekhez kell kötni, mert igazságtalan a mostani helyükhöz kötni, vagy fordítva, hiszen csak a mostani "oldalukhoz" kötve a multat tudjuk felmérni mire számítsunk.

Egy okos fejlesztő felkészül a jogi aknamezőkre

És sokszor hallottuk, a Tuan kapcsán az a baj, hogy olyan is megjelent, ami a jogtulajdonos szerint nem jelenhetett volna meg. Ha azt mondjuk, hogy közel lehetetlen olyan megoldást találni, amire a tesztelők, a rajongói oldalak, a szerzőgárda is rábólint, és még némi minőségi követelményeknek is megfelel... Akkor nem járunk túl messze az igazságtól. Innen pedig csak nézőpont kérdése, hogy az íróknak van igazuk, mert a rendszer alkotói nem tették le a megfelelő minőséget az asztalra, vagy a másik oldal mond igazat, miszerint az alkotócsapat akadékoskodik, nem járul hozzá dolgokhoz, kötözködik, és ilyen hozzáállással sosem lesz M.A.G.U.S. és ők már nem az elsők akikkel ezt eljátsszák ugyanezek. A sokadik ügy után kezdem azt gondolni, hogy bár van olyan alkotó ahol a válasz is-is, mégsem véletlen a trend.

Már amikor a Lunír elkezdte  a saját projektjét gyanakodtam: "Megint, egy még újabb valami?" Aztán volt egy oldaluk, lehetett kérdéseket feltenni és célzott kérdésekkel meggyőződni arról, hogy sok céljuk nem hülyeség. Ekkor egész másért kezdtem aggódni. Nem ok nélkül. És bár a tesztelőkhöz való hozzáállás nem volt szimpatikus, a kérdés az volt, hogy hogyan kezelték a M.A.G.U.S. körüli helyzetet a srácok. Mit kezdtek azzal, ha jó lenne a projekt könnyen elkaszálják, ha rossz lenne akkor meg bukás. Mit értek a kockázat kezelése alatt? 

Megjelentek jogi csapdák, ahol akinek épp esze van nem feltétlenül nyilatkozik. Sőt: Előbb-utóbb a tervek úgy kezdődnek: A jogtulajdonos miatt nem lesz belőle semmi, mert ami jó, ahhoz nem ad engedélyt. A viták során a másik félben sem bíznak. A kérdés az, hogy a várható perek végére ki és mit tud keresni a bulin. Úgy, hogy abból itthonra szerepjáték nem feltétlenül lesz. A kicsit is átgondolt tervekben ez a fő forgatókönyv, hogy némi kis eséllyel működhet az együttműködés, megjelenhet valami jó, felértékelődhet a brand, lehet azon (is) nagyot kaszálni az véletlen szerencse csupán. Ki felel ezért? Aki sok kiadót, fejlesztőt maga mögött tudja, sok jó megoldásról hallani sem akar, megteremtette ezt a helyzetet, és kiszámítható viselkedése az "A" terv felé tolja az eseményeket? Vagy aki fejlesztőként így viselkedik? Mert jó szívvel, minden fejlesztőnek csak annyit tudunk ajánlani: Ha eddig nem nagyon működött az együttműködés, neked sem biztos, hogy fog. Készülj erre, legyen ilyen esetekre megfelelő biztosíték a szerződésben. 

Sőt mivel a legtöbben, akik a barátaik, munkatársaik megélhetését, a családjuk felett lévő tetőt is kockáztatják, nagyon nem érdekük az, hogy pár megjelenés után derüljün ki mi lesz, mert akkor sok millió állna a projektben. Hogy ezzel kell számolniuk, nem az ő hibájuk. Hogy ezzel számolnak, merő racionalitás. A fenti veszélyek kapcsán, aki a barátai, családja helyzetével is törődik, az bizony így tud felkészülni. Az egyetlen szem kivétel aki nem erre készülne, az a Tuan. Nem azért, mert ők mindent kockáztatnának hülyeségből a semmiért. Hanem azért, mert az ÚTK, a klubok, versenyek, stb. kapcsán ők már befektették egyszer a pénzt. Náluk egy együttműködés már nem egy durván munka és tőke igényes szakasszal kezdődne, hanem erratával, reprinttel, felépített versenyekkel, marketinggel. Amiből kevés kiadás után jönne némi bevétel és ami kapcsán eleve ki tudnák kötni a szerződésben, hogy ez mehet.

Ha egy cég a várható problémákra számít, úgy építi fel a szerződést, hogy ebben az esetben is keressen a dolgon... Sokféle kimenetele lehet a dolognak, és a jogok is sok felé vándorolhatnak. Nincs kedvem tippelni. De azt mondom nem árt, ha tanulsz a Lunír féle esetből. És amennyire a tesztelőkkel szemben próbáltak mindenre felkészülni, annyira benne volt a pakliban, hogy ebből a jogi hercehurcából akár a Lunír is jöhet ki győztesen. Főleg azért, mert valószínűleg jó előre felkészültek rá. És ha a legelején nem volt hibátlan az együttműködés, hát azóta mi másra készüljenek? Lehet köpködni azt aki így indul neki. De ez a realitás.

A másik oldalról nézve: A tesztelőkkel aláíratott papír valószínűleg semmit nem ér, több semmisségi okot is lehet találni. Sőt mivel te effektíve korlátlan munkát vállalsz feléjük, ennek azért lehet olyan vonzata is, amiért hatóság is harap. Ha a jogtulajdonossal és a DVvel kötött szerződés esetében is megállnak a semmisségi okok, vagy a bíróság úgy érzi, hogy a fenti helyzetben megtévesztés lehet mögötte akkor a szerződés semmisségét is kimondhatják, és ilyenkor kérdés az, hogy ki kártalanít kit. De fontos az, ha a megtévesztés szándékos, és az illetéktelen haszonszerzés célját is megállapítják, az cseppet sem egészséges. Ez oda-vissza igaz. És a tesztelők, a közösség, stb. felé tisztességtelennek, megtévesztőnek lenni sem jó pont, ha később azt mondanád, "te aztán mindig tisztességes vagy".

Sajnos ma nincs olyan tanács ami fontosabb lenne egy fejlesztőnek, mint az amit egy jó ügyvéd tud adni azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet felkészülni a jogi aknamezőkre. De egy felkészült és nagyobb jogi osztály még jobb lehet. Csakhogy nem túl motiváló az, hogy a szerződés megvan, a jogi okokból fontos próbálkozások megvannak, majd az egész projekt áll, pontosan 0 produktummal, mert jobb ekkor letudni a vitákat, harcokat már a még több beleölt pénz előtt... Pláne úgy, hogy kérdéses az, hogy egy győzelem esetén mennyi esélye lenne az elkészülő szerepjátéknak, és arra lenne szükség, vagy... Ezt a bizonytalanságot akkor tudod elkerülni, ha azt mondod egy jó szerepjátékot akarsz fejleszteni. Ez az első cél. A második cél az, hogy sok értéket képviseljen ez a játék. És csak harmadlagos szempont, hogy M.A.G.U.S.-na hívják-e. Ehhez viszont sok apróság kell.