A tekercs

Shen Igron

Életed leghosszabb utcáján jöttél végig, mire végre megpillanthattad az aranysárgán csillogó létesítményt. A rendház a környék legszembet?n?bb épülete épp úgy ahogy azt a járókel?k említetették, mikor az imént kérdez?sködtél. Szétnézel és azt veszed észre, hogy egy olyan erd? közepén vagy, ahonnan már csak egy karnyújtásnyira állsz a tiltot gyümölcst?l. Mindenütt fák, és nyugalom. Sehol egy rozoga épület, s?t még a Vigyázók Rendje is a park legvégében van, amely elrondíthatná a látványt. Megindítod lovad az er?dítmény irányába, és miközben közelítesz Doran ?reinek lakjához, amelyben észak legjobban felfegyverzett katonái találhatóak, azt tapasztalod, hogy az er?dítmény sokban hasonlít a rendházadra. Magas vaskos tornyok, precíz, pontosan megépített várforma, er?s várfalak, azonban annyiban eltér az otthonodtól, hogy sokkal de sokkal több ablaka és ajtaja akad. Mikor megérkezel a fellegvár kapujához, két ?r állja utad.
-Mi járatban erre idegen? kérdi a jobb oldali ?r, akinek páncélsisakján hosszú fekete bojt mereng az égnek. Egyébként az ?r körülbelül 190 cm magas, arcát és testét teljes páncél fedi, épp úgy ahogy a tiéd.
-Vagy talán te is Grinous mester meghívására érkeztél? Mutasd a meghívót!
Felmutatod a levelet, amelyet rögtön el is olvas, majd mikor végzett annyit tesz hozzá, hogy lovad kösd a többi kalandor lova mellé, s közben a fal tövében húzódó kocsma irányába mutat, ahol kb még 8 hátas várakozik.
Belépve az épületbe nem lepnek meg a hatalmas szobrok és terem, hiszen a rendházad is körülbelül ugyanezekkel a paraméterekkel rendelkezik. Inkább a nyüzsg? tömeg ami kíváncsivá tehet, illetve az hogy miféle hely lehet ez, ahol a meghívó nincs jelen.

Mit teszel? Kérnék egy személyleírást magadról, mivel Dankával egy terembe kerültetek.


Quirin Umro

Nem kerül nagy er?feszítésbe, hogy átmássz a tömegen. Azonban mikor a terem elejébe verekedted magad, sajnos csalódnod kell. Az ég világon senki nincs az el?tted álló emelvénynél, s?t még az ajtókban sem állnak ?rök. A teremb?l három irányba van ajtó, azonban ha megnézed mind zárva van.
Ha elkezdesz hallgatózni, többnyire mindenki arról beszél hogy vajon mi lehet az a fontos ügy amiért idehívattak ilyen sok embert. Egyszercsak kinyilik a bejárati ajtó és egy magányos páncélos alak lép be.

[color=#006400:3usbo2ok]Látom rajta, hogy nem idevalósi, ezért gondolom ? is csak azért jött, mint mindenki más. Kezd lelohadni a lelkesedésem, mikor rájövök, hogy egy egész seregre való kalandor is megkapta ugyan azt a levelet, amit én, gondolom egyen levél lehetett, itt fogalmuk sincs róla ki is vagyok valójában. De nembaj, ez csak annyit jelent, hogy ha valami maradandót akarok alkotni, akkor le kell gy?znöm a többieket is, így csak még szebb lesz a siker.

Nem csinálok egyel?re semmit, állok és várok az emelvény el?tt, hátha történik valami, vagy megérkezik az, akire mindenki vár.[/color:3usbo2ok]

Ahogy a bejáraton áthaladok leveszem a sisakom majd hónom alá kapom és szétnézek. Fintorgok és ahogy megnézem a tömeget hangosan röhögök a sok szerencsétlenen akik azt hitték különlegesek a levél miatt. Igaz elég magas vagyok és könnyen töröm magamnak az utat a teljesvértemben de keresek egy széket és ha kibír ráállok, hogy könnyebben átlássak a tömegen. Kihúzom magam, hogy felkeltsem az emberek figyelmét a hatalmasságomra.[/color]

Személyleírás: 207 centiméter magas és jó széles, izmos fiatal férfi fenékig ér? egyenes ezüst hajjal amit minden lehetséges pillanatban mutogat azzal, hogy rázza a fejét. Nagy zöld szeme van és a borosta legapróbb jelét sem látni rajta, talán még sz?rösödni sem kezdett el az arca. Egy éjfekete rúnákkal teleírt lovagkard van az oldalára csatolva és a hátán egy közepes pajzs ami ezüst szín?. Jelenleg egy széken állva grimaszol és próbálja elrejteni a csalódottságát. Azt hitte csak ? jön. Ez a helyzet nem igazán tetszik neki.

Az el?csarnokban...

Az idegent?l mit sem zavartatva a tömeg tovább nyüzsög, még hangos nevetésére se figyelnek fel. Majd egy-két nagyobb lépéssel azonnal a társaság mögött terem. Egyszercsak nyílik a pódium melletti ajtó, két alak lép be a csarnokba. Egyikük a kezében hosszú, rúnákkal teli rótt botot hordoz. ?sz haja és szakálla árulkodik rangjáról, mester ?, nem is akármilyen mester a varázslótanács nagymestere. A második alak egy páncélos lovag, aranyszín? mellvértje beragyogja az egész termet, ahogy a nap az eget. Markáns arcú, középkorú férfi, már a megjelenése is tiszteletet parancsoló. Az aulára, hirtelen síri csend ül. Shen Igron ekkor veszi észre, a tribün el?tt árválkodó széket.
-Hölgyek és Urak! kezdi az öreg varázsló. Ti már mindannyian bizonyítottátok bátorságotok, elkötelezettségetek hazátok iránt. Azonban birtokunkba került egy tekercs, amely a következ? háborúra való felkészülést sürgeti. Ráadásul amiért most idehívattunk titeket az nem kevés veszéllyel jár. Ezért miel?tt mindent elmondanánk a Szövetség bels? ügyér?l, egy újabb próba vár rátok. Azért szükséges ez, mert az említett veszély Gro-Ugon lenne, ha valaki véletlenül nem tudná orkok, Orwella kígyószív lovagjai, vadállatok és még sorolhatnám mi minden vár a szerencsésekre. Ezután néhány lélegzet vételnyi csend, majd ismét folytatja
-Tudom, most sokan azt kérditek miért nem a nagyhatalmú mágusok vállalkoznak erre a feladatra? A válaszom hogy azért mert mi csak egy bizonyos dologhoz értünk de ahhoz nagyon. Legyen szó adeptusról, mágusról vagy mesterr?l. Ti pedig a Zászlóháború során, bizonyítottátok széleskör? tudásotok szétnéz, s közben keresi a tekinteteket, majd folytatja -Van olyan aki Fraus mestert mentette meg egy toroni ikert?l, vannak akik elzavarták Mennánál az ork és toroni seregeket, mások fontos, ügyeket segítettek kivizsgálni. Ti itt mindannyian h?sök vagytok és nem küldenék senkit esztelenül a halálába. Kérlek gondoljátok át a nagytanács kérését! Ha a küldetésünk sikerrel jár nagy el?nyre tehetünk szert a következ? háborúban. Aki úgy dönt szembe néz a sorsával és Doran szolgálatába lép, ígérem nem marad jutalom nélkül. Bal oldali ajtó kijárat a városba, a jobb oldali ajtó mögött a próbatétel után, Radogin tábornok és én várakozunk.
Mikor befejezte a mester, koppant hármat botjával, s a mögötte lév? két ajtó kinyílik. Mindkett?b?l vakító fehér fény árad. Jó szerencsét kíván, majd a jobb oldali ajtó irányába indulnak a páncélos alakkal, akinek már a nevét is tudjátok. Közben ismét megindul a nyüzsgés, néhányan a kijárat felé indulnak, de a többség inkább a varázslót és a tábornokot követi.

Mit tesztek?

[color=#008000:2ahzfon4]Hmm, Gro-Ugon. Ennek fele se tréfa. De ha dics?ségre áhítozok, jobb megbízás nem is jöhetne. Személyesen a nagymestert?l kapom és ha sikerül, egész Doran hálás lesz nekem. Ez sorsfordító lehet, vállalnom kell.
Szétnézek, reménykedek benne, hogy az a magamutogató kyr, aki úgy rázta az üstökét, mint a lovak itatás után, már kiment a teremb?l az utcára, nem neki való terep a vadon, maradjon csak meg a lovaginák pátyolgatásánál. De ez csak egy kósza gondolat, nem is igazán érdekel mi van vele, én megyek szépen be a jobb oldali ajtón és próbálok valahova az els? sorokba helyezkedni.[/color:2ahzfon4]

Mit nekem néhány torzszülött meg elmeháborodott orwellánus barom? Ezzel a mondattal kihúzott vállakkal dúdolva elindulok a tömeg javával és reménykedek, hogy mégis sokkal kevesebben leszünk. Nem lesz itt másra szükség csak rám és esetleg egy-két otthoni bajtársamra. Bár szomorú, hogy vérfattyakat nem babusgathatok majd.[/color]